Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Sinkay G. Gergely krónikája - II. 446

TÖRTÉNETI IRODALOM. 455 tak, mik voltak egyszer, mik mostan, s mint jutottak a jelen ál­lapotba. Az idők viszontagságai az egész földön Rómától Mosko­váig, Konstantinápolytól Ázsiáig, Varsováig és éjszaki Németor­szágig szórták el az emlékeket a rumunok eredetéről és életéről ; magyarok és lengyelek, németek és oroszok, byzantinusok és tö­rökök mindnyájan és folyvást a rumun históriai testről egy-egy darabot tépének le, azt elrejtvén, elborítván, meghamisítván, gyakran meg is semmisítvén. Sinkai visszaköveteli azokat ; s a hol a rumunok el látszanak tűnni a dákok, gótok, abrotitok, bol­gárok, skythák, besenyők, kúnok s egyéb barbárok nevei alatt, onnan ki-kihúzza, s megmutatja, hogy a magyarok és németek a rumunok tetteivel dicsekesznek. A középkor rengeteg labyrinthusában sokszor ki akar ke­zéből siklani a fonal, sokszor elveszti a római coloniának nyo­mait, mert a pusztító barbárok még csak romokat sem hagytak magok után. De valahányszor a történelmi kútfők, ezen tudatlan és hamis lelkű kalauzok, elbizakodva állítják, hogy az a colonia az a nemzet, a melyet keres, rég elveszett, hogy azt a barbárok hullámai elnyelték, s hiába való minden kutatás : akkor Sinkai kifogyhatatlan bizodalommal tekint jobbra és tekint balra, s ha a Duna mellett egy tanút talál a III. és IY. századból ; ha egy latin levélre akad, melyet Moesiában az V. és YI. században ír­tak ; ha Thrakia erdeiből és völgyeiből egy rumun szó hangzik feléje a YI. századból : örömtől sugárzó képpel kiált fel, mintegy második Kolumbus : itt a keresett szárazföld ! itt a Traianus co­loniája ! Yalamennyi kalaúz egész hosszú útjában ellenséges, igaz­ságtalan, sőt bántó is. Sinkai legott rajta éri a gonoszon, s hol kineveti, hol rendre utasítja. Ezt gyakran teszi a byzantinus, gyakrabban a lengyel, leggyakrabban a német és magyar írók­kal. De ha minden mértéket felülmúl az igazságtalanság : Sinkai is elveszti türelmét, megboszankodik, s jóllehet maga van annyi ellenség közt, a javíthatatlan tanúknak ezen bomerosi apostro­phával fordúl : Szégyen rágja meg orczátokat. Sok baja van az »igen tudós« Engellel, a ki neki kortársa és ismerőse ; minden hibáját, melyeket akarva nem akarva követett el, helyreigazítja ; szemére veti, hogy hízelkedik a magyaroknak, a mi historikus­hoz illetlen ; csudálkozik, ha néha igazat is mond, s fölfedezi az okát, a melyért sokat elhallgat. Sinkai azt tette volt fel magában, hogy egyszerű krónika-íróvá lesz : ámde ő egy való­ságos pragmatikus és criticus história-íróvá lett. Majdnem 34 éveâ fáradság után 1808-ban így kiálthata fel : Tantae molis erat Ro­manam condere gentem ! 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom