Századok – 1878
FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - I. 1
FRA.KKÓT VILMOSTÓL. 41 férfiúval. Nehezen várta az ígért találkozást, moly H. tanár lakásán történt mog. Nem kevéssé volt azonban meglepetve , midőn kis termetű, szikár, jelentéktelen alakot látott maga előtt, mely mindjárt ellenszenves benyomást gyakorolt rá. Ezt megerősítette társalkodásuk. Egy órát töltöttek együtt. De ezen egész idő alatt egy kellemes vagy tanúlságos szót sem hallott tőle. Mindig csak magáról beszélt ; tehetségeiről és érdemeiről. »Dicsekedése a szemtelenségig ment.«1 ) Elbeszélte mily rövid idő alatt hány nyelvet sajátított el ; mily előmenetelt tett a tudomány minden ágában ; mily könnyű dolog jól bölcselkedni ; hogy oly ember, a milyen ő, az uralkodónak nélkülözhetetlen stb. ICratter szó nélkül hallgatta végig. Ez volt a legelső kellometlen óra,— úgymond—melyet Lemberg'jen átélt. Ililtenbrand tanár többi között azt is közié Kratterrel, hogy M. »De harmónia inter bonitatem divinam et mala creata« czímíí értekezésével nagy hírt szerezett magának, és a leydeni akadémiánál jutalmat nyert. Kr. úgy gondolkodott, hogy M. talán jobban ír, mint beszél. Azonban néhány nappal utóbb elolvasta az értekezést, nem tudta felfogni, mikép jutalmazhatta meg a leydeui akadémia »eine so elende barbarisch-mönchonische Schmiererei.« Az egész rc'g meghaladott szerzetesi theologia, mathematikai rendszerrel kapcsolatba hozva. Beható vizsgálat kideríti, hogy az összefüggés hiányzik, és a kérdést helytelenül fogja fel. Istenről, emberről, a jó és rosz felől nincsenek helyes fogalmai ; mindez oly idegenszerű előtte, mintha a chinai birodalom állami viszonyairól írna. Irálya gyarló, terminológiája értelmetlen. IIa a leydeni akadémia ilyen értekozéseknok ítéli oda a jutalmat: akkor senki se küldjön oda jó értekezést. Azonban nem áll az, hogy a leydeni akadémia M. értekezését megjutalmazta. Egy tanártársa nyomára jött annak, hogy a jutalmat Fogarasi nyerte el. Kratter azután néhány »anekdotát« beszél el Martinovicsról, melyeknek valóságáért, bár valószínűtleneknek látszanak, kezességet vállal. Mikor M. még Magyarországban élt, a Justinus Febronius álnév alatt megjelent híres egyház-politikai munka szerzőjének adta ki magát. Schlőzer e miatt a »Staats-Anzeiger«ben megbélyegezte. M. kijelentetteugyan, hogy a szóban levő Martin ovics nem ő, hanem egy Horvátor 1) »Lobte sich bis zur Unverschämtheit, prahlte bis zum Unsinne.«
