Századok – 1878

Dr. CZOBOR BÉLA: Ipolyi: Beszterczebányai műemlékek ismertetése 432

TÖRTÉNETI IRODALOM. 441 nítés, vagy épen a teljes átalakítás.« — így kiváló óvatosságot igényelt a díszes szárnyas-oltár helyreállítása, melyen a bágyadtabb, időviselte színek is szívesen meghagyattak eredetiségükben, nehogy az újabb színezés és aranyozás rikító foltjaival a kellemes összhangulatot megzavarják. Kiváló érdekkel élvezhető e fejezet, melynek minden betűje a helyes restaurálás, okszerű körűitekintés és ovatosság hirdetője. A régi pompájának és stylszerűségének teljesen visszaadott szárnyas-oltár felszerelése zománczos gyertyatartók-, feszület- és canontáblákkal, valamint a korszaknak megfelelőleg hímzett antipendium- és könyvtámlával nagy tapintatot és műízlést tanúsítanak. Illő fölemlítenünk, hogy e felszerelések egy részét abeszterczebányai műipariskola és a paulai Szent-Vinczéről nevezett keresztényszeretet leányai vezetése alatt levő, szintén püspöki nőipartanoda növendékei állították ki. E tekintetben is kezdeményező a tudós főpap, mert a hazai műiparosoknak ízléses irányt, a zsenge lánykák- és ifjaknak pedig alkalmat ad Isten és a haza dicsőségére képességökhöz mérten szolgálni. Különösen ami az egyházi szövetek stylszerű kímzeteit illeti, megjegyzendőnek véljük, hogy a kivitel correctsége és a typologicus éssymbolicus jelentőségű rajzok charactere meglepőleg utalnak a középkori műiskolák irányaira, s a rólok vett fametszetek épen nem, talán csak az eredeti szövetek és munkálatok újdonsága árulja el, hogy e század termékei. A kápolna egyes műdarabjainak helyreállítása mellett a fal- és üvegfestményekről is kelle gondoskodni, minők eredetileg bizonyára voltak alkalmazva. Tekintve azon körülményt, hogy a beszterczebányai pompás keresztelő-medencze ide helyeztetett át, s így e kápolna baptisteriummá alakíttatott, a falterek szőnyegmintázatú, s az ívterek decorationalis kifestése mellett, egy pompás nagyobb falképet teremtett Storno kitűnő ecsete, Schongauer Márton híres metszete után, mely Krisztus megkereszteltetését ábrázolja. E remek kivitelű festményt, melyet ragyogó színnyomatban ad a szerző, elég egyszer megtekintenünk, hogy örökre elforduljunk a renaissance mezítelen alakjaitól, melyek mint az egyház szellemével homlokegyenest ellenkezők, a szentek szentélyébe betolakodtak, magokkal vivén azon realisticus irányt, melyhez az érzékiség bizonyos foka szennyfoltkép tapad. A színhangulat és a majestaticus körvonalak gyengéd csoportosítása méltó kifejezést adnak a fönséges jelenetnek. Kiváló precisióval adja elő szerző e helyütt a festmények okadatolt alkalmazását, a munkálatok menetét stb., melyeknek szemmel tartása minden hasonló helyreállításnál irányadó lehet, Nunc venio ad fortissimum ! Azon varázshatású, poly-