Századok – 1878
Dr. CZOBOR BÉLA: Ipolyi: Beszterczebányai műemlékek ismertetése 432
TÖRTÉNETI IRODALOM. 439 eperjesi, iglói, görgői stb. templomokban levő díszes mümaradványokat melyek mint töredékek is nagybecsüek. Ezek között a szóban forgó beszterczebányai példány sem áll utolsó helyen. Keletkezései éve a szárnyak hátulsó képoldalán van megörökítve : »1502 an dem Tag sanct Ypoliti, ist geendet worden diese Tafel.« De nem így vagyunk készítőjével. Ami enemű műemlékeink mestereit illeti, legérdekesebb tudományos eszmecserére ad alkalmat azon körülmény, hogy a műkészítők jegyeit nélkülöző példányok, az archaeologia összehasonlító módszere szerént az ismertekkel egybe vettessenek s a rajtok kifejezett jelleg nyomán mestereik megállapíttassanak. Természetesen ez nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé ! A beszterczebányai szárnyas-oltár mesterének nevét Ipolyi jelen munkájában szorgos kutatás alá vévén, oly nyomokra akadt, melyek hazai műtörténetünkre nézve elégtételt nyújtó adalékok gyanánt szolgálhatnak. Míg a szepesi e fajta emlékeken az alsó rajnai és kölni iskolák nyomait találjuk : addig a beszterczebányain a nürnbergi nevezetesen a Wolgemut irány befolyását észleljük azon jellemző eltéréssel, mint Thausing megjegyzi, hogy a hazai műdarabok készítői oly magyarok, kik a külföldi iskolákat követik ugyan, de nationalis irányban fejlesztik tovább a külföldről importált nűíelveket és műgyakorlatokat. Világosabban szólva a műfaragás, szobrászat és festészet terén is ugyanazt tapasztaljuk, amit hazai műépítészetünk első évszázadai bizonyítanak, hogy pl. a székes-fej ér vári állam- vagy koronázási templom, továbbá a mintájára emelt pécsi, nagy-váradi, dömösi és ó-budai egyházak határozottan külön nemzeti iskolát tanúsítanak, mely a külföldi előpéldányokat nem szolgailag, de szabadon mozgó nationalis irányban tovább fejlesztve utánzá. A beszterczebányai szárnyas-oltáron a föntebb idézett feliraton kívül — mint már említők — nem található oly betű vagy jelvény, mely a mester nevére utalna. Előfordúlnalt ugyan a Sz.Borbálán és atyján levő palást-szegélyen a korszak szokásaként betűkkel festett hímzések, de azok rendesen, avagy viszásan olvasva, sőt váltogatva sem adnak értelmes szavakat. Egyáltalában hasonlítanak a középkori sárgaréz tálak rejtélyes felirataihoz, minők a rigiczai, maskovai, ó-szőnyi, pozsonyi és egyéb, a nemzeti múzeumban levő példányok, melyekhez egészen hasonlókat láttam és figyeltem meg Velenczében. Sok fejtörést fognak még e kabalistikus-szerű feliratok okozni az archaeologusoknak, melyekről nem tudható biztosan, ha váljon minden betű avagy szótag külön szavaknak kezdete légyen-e, vagy talán esetleges csoportosítása az egyes betűknek, hogy változatos alakjaikkal diszítmény gyanánt szolgáljanak. Ily archaeologiai feladványnyal 30*
