Századok – 1878

THALLÓCZY LAJOS: I. Apafi Mihály udvara - I. 413

413 I. APAFI MIHÁLY UDVARA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A magyar birodalom XVI. és XVII. századbeli története politikai tekintetben a rohamos események egymásutánját tünteti föl. Minden liáború, dúlás, területi változást, minden határigazítás még nagyobb ingadozást vont maga után. A politikai és területi ingadozások ez útvesztőjében , három központ, háromféle társadalmi élet nyomai tűnnek föl. A magyar király területén Pozsony a központ, hol latinos-német műveltség tartja egyensúlyban a fölvidéknek akkoron még magyaros jellegű irányzatát : a hódoltság területén, egy részről oly vidékeket látunk, melyeknek nincs történetük, tehát művelődésök sincs, másik részében a politikai jelentőségre vergődött magyar nyelv állja útját a törökösödésnek. Erdély- és a Részekben politikailag és társadalmilag magyar élet van : magyar a fejedelem udvara, magyar a kormányzás és a törvénykezés nyelve, szóval a nemzeti életnek minden tünete magyar jellegre vall. Ezzel nem akarjuk azt az általános következtetést vonni, mintha ezek az úgynevezett műveltségi körök bizonyos egymástól élesen különvált jelleget mutatnának, határozottan csak az áll : hogy Erdély a magyar földnek az a része volt, melynek önálló kormányzati, irodalmi s társadalmi életét teljesen magyarnak lehet nevezni. E nemzeti élet a fejedelmek korának egyik kifolyása, nem sporadicus tünet, melyet az események folyama nyomtalanul elsöpör, hanem egy elszigelt ugyan, de életerős culturának százados gyümölcse. Legélesebben tűnik szembe az ellentét, mikor a legutolsó tényleges fejedelem I. Apafi Mihály halálával a német befolyás emelkedik túlsúlyra. Csak lassan s átmenetileg hódít a közélet-