Századok – 1878

Állandó rovatok - Irodalmi szemle - IV.

TÁRCZA. 383 rának codexeit, számszerint 22-őt, ismerteti. Jellemzőleg mondja szerző, hogy a codexek ismertetése irodalmunkban szerény helyet foglal el, mert eddigelé csak az általános kutatásra fordíttatott minden igyekezet, örvendenünk kell, hogy ily avatott specialistát bírunk szerzőben, ki e nem nagyon hálás téren ritka buzgalommal működik. A füzetet érdekes Vegyes s a szokott hivatalos rovatok zárják be. Második sorban említjük az Archaeologiai Értesítőt, melynek III. száma, tekintve, hogy 2*/2 ívre van szorítva, érdekesség és változatosság tekintetében alig hagy fenn kivánni valót. Első ezikkét Nagy Gyula írta, kinek alapos közlései olvasóink előtt bizonyára ismeretesek, s az okleveleinkben előforduló ősélet nyomait ismerteti. Figyelmet érdemel e tanulmány már csak azért is, mert a maga nemében úttörő s épen alkalomszerű, minthogy megjelenése összeesik az őstörténelmi társulat alakúlásával. E közlemény a szénhalom, hamuhajlok és pogánysír szókat fejtegeti. Henszlmann befejezi uti jegyzetoit ; e befejező közlemény Nürnberg s a germán múzeum ismertetését hozza. Fő érdeme, hogy a külföldi vonatkozásokat folyton párhuzamba állítja a hazai régészeti jelenségekkel. Nagy Imre érdekes pecsétközléseit a Dózsa nádor és Lampert országbíró pecsétjeivel egészíti ki. Az elsőének körirata; + S. DAJJlSQ " PALA(T)1 ni-IÎJL DIC(l)S • a JJL^ATVOR*, a másiké : + S • (JJ? AGISTRI. LAffiPa<&Tl) IVD1CIS DOMINI R0GIS. Mindkettő az országos levéltárban találó oklevelekről közöltetett. A régészeti irodalomban a délmagyarországi régészeti és tört. társulat első füzetét ismerteti szigorúan — o—, e füzetet nem tartván a tudományos színvonalnak megfelelőnek. Tárczája élénk, pecséttani adalékot Thalliczy közöl, ezenfelül vegyes apróságok emelik az érdeket. Igen érdekesek a Szikinezey tudósításai, s adatott az Iglő K. (új név) ismertetése a vizafogói leletről. A Figyelő-nek III. és IV. füzetéről együttesen szólunk. E két számban az élénkítő apróbb czikkek hiánya nagyon is érezhető, mi, lia nem is csökkenti a füzetek tudományos becsét, de egyoldalú irányban nagyon is igénybe veszi az olvasó figyelmét. Szempontunkból felemlítjük Jakab Elek czikke't D. Filep Sámuelről ; egy bensőséggel írott talpraesett közlemény, mely igaz világításban tünteti fel e szerény ugyan, de aránylag igen sokat hatott irodalmi alakot. Fejérpataky Lászlótól befejező ezikkét veszszük amaz alapos ezikksorozatnak, mely az Árpádok alatti irodalmi állapotokat tárgyalja, s közelebbről külön lenyomatban is megjelenik. Ompolyi M. Ernő Gellért-ről az első magyar scholasticusról szól.