Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - I. 1

28 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. szolja el szomorú helyzetét barátjának Pászthory udvari tanácsosnak. Azonban a levél végére, a betegség által elgyengített kézzel, Mctastasio e szép sorait jegyzé : »Si la sorte mia tiranna Non cessera a perseguitarmi Infelice pótra farmi, Ma avilito non mi fara.«1) És ezen versek jövőjének programmját tartalmazzák. A sors nem szűnt meg őt üldözni. Szerencsétlenné tette. De nem aljasodott le. Sok tekintetben kiemelkedik társai közül. Nem az érdek, nem a szenvedély vezette. Az eszmék, melyekért hevült, magasztos czél gyanánt lebegtek szeme előtt ; nem a boszú, nem az ambitió eszközeiül használta őket. E mellett mindig volt elég nemes érzése és ízlése, hogy az eszméket és intézményeket, melyek ellen éles fegyverrel küzd, ne dobálja meg az utcza sarával. Magatartása a börtönben és a vérpadon is öszhangzásban fog állani életével. Ha majd meg kell tagadnunk tőle tiszteletünket, nem vonhatjuk meg részvétünket. VII. Hajnóczy 1790. tavaszán Pestre jött, oly elhatározással, hogy tehetségeit a magyar alkotmány szabadelvű kifejlesztése érdekében fogja felhasználni. De politikai irányában lényeges fordúlat állott be ; épen azon elméletnek következménye gyanánt, melyet 1785-ben hirdetett : hogy t. i. az uralkodó, ki törvényeit életbe tudja léptetni, ezzel bebizonyítja, hogy a többség az ő részén vau. Midőn tehát II. József kénytelen volt rendeleteit visszavonni, Hajnóczynak be kellett látni, hogy a többség nincs a császár részén, hanem a magyar alkotmány álláspontját foglalja el. Egy perczig sem habozott elméletének ezen consequentiáját elfogadni. Úgy látszik, habozás és küzdelem nélkül hajolt meg azon elv előtt, — melyet vukovári búcsúzó beszédében is hangoztat — hogy a törvények mindaddig érvényesek, míg azokat a törvényes J) A levelet Várady József udvari tanácsos úr volt szíves velem közölni.