Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - I. 1

FRA.KKÓT VILMOSTÓL. 23 Lallan Hajnóczy néhány nap alatt mintegy száz, Xlli—XV. századbeli darabot iktat gyűjteményébe.1) A következő évben, midőn József császár az országot tíz kerületre osztotta, a pécsi kerület királyi biztosává Széchenyi Ferenczet nevezte. E minőségben Somogy, Baranya, Yerőcze és Szerém-megyék kormányát vezette. Hajnóczyt ekkor biztosi titkárrá neveztette. Főnökének teljes bizalmát bírta, s mint a hozzá intézett levelekből megítélhetjük, az ügyek vezetésére döntő befolyást gyakorolt. Állása és hatásköre, úgy látszik, teljesen kielégítette. Hajnóczy azok közé tartozott, kiket benső meggyőzőlés vezetett József császár szolgálatába. Politikai felfogására világot vet levélváltása egykori urával, gróf Forgách Miklóssal. Ez 1785.június 15-ikénkelt levelében szerencsét kíván neki új hivatalának elfoglalása alkalmából. »Örökké kár lett volna, — úgymond — ha tehetségei és kitűnő tulajdonai a közjóra nézve nem értékesíttetnek.« Azonban bár a vagyontalan Hajnóczynak nem veszi rossz néven, hogy a hivatalt elfogadta, ugyanezen tényért Széchenyi Ferenczet komolyan megrója. »Minden barátjai és tisztelői — írja e levélben — nem győznek csudálkozni a felett, miképen vállalhatta el azon (kir. biztosi) méltóságot, melyet az ország és a törvény nem ismer. Mert ha mint patrióta jár el, ki a törvényt tekinti irányadóul, úgy nem teljesíti a császár intentióit, és elmozdíttatásától kell tartania. Ha ellenben erőszakosan és törvénytelenül lép fel, úgy megbántja hazáját, és önmagának is árt vele. Továbbá a gróf jól tudja, hogy az uralkodó elkeserítette az országot ; már pedig mikép lehet buzgalommal s örömmel szolgálni annak, a kitől csak félünk, a nélkül, hogy szeretnők ?... Vaunak, a kik saját megnyugtatásukra azt a mentséget gondolták ki, hogy nagy szerencse, ha oly férfiak viselik a közhivatalokat, kik az állam javának előmozdítására szükséges ismeretekkel jóakaratot kapcsolnak öszsze. Ezek szép, de semmit mondó szavak... Ön is bizonyára abban a nézetben van, hogy nem tekinthetni szerencsésnek azt, a ki eszközül használtatja fel magát polgártársainak elnyomására. . . J) Ezeknek nagy része megvan a N. Múzeum ily czímü kéziratában : »Adversaria diplomatica a Josepho Hajnóczy olim congcsta«.