Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

BOTKA TIVADARTÓL. ' 259 kereskedésének. De társadalmi és állami tekintetben Lebedia boldogtalan haza volt. Sok veszedelem érte ott a magyarokat, miről alább többet. Constantin császár tudósítása szerint Lebediában a magyarság a hazájukból kiűzött besenyők által megtámadtatván ós legyőzetvén, ezen réglakta földet a győzőknek átengedni kényteleníttetett, s még hozzá azon szerencsétlenség is érte, hogy az amúgy is már a Nagy-Magyarországban megfelezett nemzet, most ismét másodszor kettévált s egy része Persia felé vándorolt, míg a másik rész meggyengült állapotban uj hazát keresendő uyugotdélnek íördúlva, Atelcusut megszállotta. Ezen másodszori szakadást nem lehet egynek tartani a Nagy-Magyarországban történt elsővel ; mert Nagy-Magyarországban a kettéválás után is még egy rész ott maradott, további létét folytatandó, Lebediát pedig a besenyői vereség után egészen kiüresítette a magyar faj. A túlság és álomliüvelyezés vádjától nem menthetjük föl Prayt, ki a Persia felé költözött magyar szakadéknak a mai török nemzetben utódokat adott, kolott sokkal több érdemet aratott volna a hazai történelem tág mezején, ha összegyűjti azon adatokat, melyek arra mutatnak, hogy ezen kelet felé húzódó magyar testvéreink, későbben vagy egészben, vagy nagyobb részt a mai Magyarországba költöztek és a nagyobb nemzettesthez visszacsatlakoztak, miről igénytelen nézeteimet a maga helyén elő fogom adui. Atelcusa vagy Etelköz harmadik hazája a magyaroknak. Constantin császár tudósításán kívül, ezen rövid idejű hazáról más kútforrással nem bírván, szükséges azt fenekéig kiaknázni. A bársonyban született író onnét indúl ki, hogy a magyarok a besenyőktől szenvedett vereség folytán kiszoríttatván Lebediából, ketté váltak s egyik rész keletnek Persia felé, másik nyugotnak Lebedias (Előd) első vajdával Atelcusa vidékre ment lakni, hol most (950.) a pacziuacziták nemzete lakik ; azon hely tovább, melyet a turkok elfoglaltak, az ottan keresztül folyó viz nevéről Atel és Kuzunak neveztetik, a hol most, (950.) ismétli a kifejezést Constantin^ a paczinacziták laknak ; de némi idő múltával a paczinakok megint megrohanták a turkokat Atelkuzuban és elhajták onnan Árpáddal együtt. Ez csak része annak, mit e tárgyról a császár közöl, más helyen pedig, előbbi tudósításával ellen-