Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

BOTKA TIVADARTÓL. ' 257 »minden« (sok) szomszéd szlávok fölött uralkodván, azokat hadi fogolykint nehéz adózásokkal terhelték s lia a szlávokkal háborút viselvén, foglyokat ejtenek ; a Fekete tenger hosszában a Karcli nevű kikötőbe vitték, hol a görög kereskedők vártak reáj ok s a foglyokért cserében adtak a magyaroknak tarka gyapjú-szőnyegeket s egyéb árúkat. Lehettek-e ezen lassú kifejlést kivánó állapotok rövid három év eredményei ? ki merné ezt állítani ? A középkorban élő népeknek egy hazából a másikba költözését nem szabad a mostani felfogással mérnünk ; s habár a nomád népek sem voltak egészen érzéktelenek azon földterületek iránt, melyek nekik és nagyszámú lábas állatjainak élelmet és menhelyet nyújtottak, de másfelől azon roppant néptelen pusztaságok és ürességek, melyek akkor a népvándorlások és irtó háborúk következtében napirenden voltak, nagyon kínálkozó alkalmul szolgáltak a költözőknek új lakhelyek megszállására. Ezt szem előtt tartva, vizsgáljuk meg : hol feküdt és milyen volt Lebedia s mit nyújtott a benne lakó magyar nemzetnek ? Ibn-Daszta egykorú tanúsága szerint a nagy területű Lebediaországot keletről a besenyők, nyugotról a volga-bolgárok csegel nevű ága környezték, keletről érintette az a kozárokat is (Cherzonra támaszkodva) dél felől pedig lenyúlt a Fekete tengerig, hova Lebediának két folyója szakadott, melyek közül az egyik nagyobb a Dzsihun folyónál s ezen meg nem nevezett két folyam közt terűi el a lebedi magyarok földe. Ennyi mit az említett arab író leírásából tudunk Lebedia fekvéséről. Ámde vau két jeles irónk, kik nem kötik magokat Ibn-Daszta szövegéhez, hanem túl rajta Lebediának más határokat szabnak. Egyik Rössler, ki Chvolsont Ibn-Daszta kiadóját azért hibáztatta, hogy a szövegbe nem ékelte zárjelek közé, a mit bizonyos Schukr-Allah író odavalónak gondolt s így fejezett ki, hogy azon két folyó közül az egyik Vafa, a másik Itil, mely nagyobb Dzsihuunál. Rössler első alatt a mai Bug folyót, Itil alatt pedig a Dniepert érti. Mindez merő önkénykedés, melynek társaságába vonta más jeles Írónkat is, ki a Magyar ^Stlmographiában Ibn-Daszta szövegét ugy reproducálta, mintha ott az állana, hogy a magyar földnek a Fekete tengerbe ömlő két nagy folyója van s a nagyobbiknak neve Dzsihun, nyilván úgymond a Dnieper. Bocsá-