Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

BOTKA TIVADARTÓL. ' 249 Az első expeditiót négy magyarországi domonkos barát tette meg még II. András király országlása végén. Három évig keresték Nagy-Magyarországot és a pogány ázsiai magyarokat. Hárman minden eredmény nélkül külön tértek liaza. Csak a negyedik Práter Ottó megtörhetlen kitartásával annyiból jutott némi eredményre, bogy a keresett pogány magyarokkal egy másik idegen országban találkozott, kiktől az odamenetelre útbaigazítást nyert, de előbb, hogysem oda indúlna, visszament Magyarországba, hogy ott több szerzetes társakkal egyesülve, a térítési nagy munka folytatására azon pogány magyar rokonokhoz visszatérhessen. De a jó szándék nem teljesülhetett, mert Ottót hazájába visszajöttével nyolczad napra a lialál utolérte. Kár, hogy sem ő tőle, sem társaitól nem bírjuk ezen tudósítást, hanem harmadik kézből veszszük azt. Nyomába lépett a második missió, mely már IV-ik Béla költségén 1237. előtt indúlt a keletre. Ennek tagjai is négyen, azon domonkos szerzetesek közül valók. Fráter Juliánt illeti a colmnbusi dicsőség Nagy-Magyarország feltalálásáért. E társulat élményeit Fráter lliccard tette papirosra a római curia számára s ez okirat a vaticani levéltárban őriztetik, honnét azt Desericius leírta és kiadta, utána pedig Pray és mások. Említésre méltó adatok abban következők : két társ elállván a missiótól) csak Julian és Bernard fráterek tartották ki állhatatosan s minden viszontagságokkal daczolva, folytatták az utat s már nem messze valának a czéltöl, midőn Bemard hosszas betegeskedés után meghalálozott, az őt túlélő Julian azonban nem csüggedvén el, habár mindenből, mi az út folytatására szükséges, kifogyott, elszánta mégis magát tovább haladni s e czéllal egy mohamedán pap szolgálatába beállott, hogy vele Bulgáriába juthasson, a hol is némely bolgár városban összejött egy nagy-magyarországi magyar asszonynyal. ki neki az irányt, melyet követve a magyarokat fogná megtalálni, megmagyarázta. Két napi távolságra feltalálta tehát őket a nagy Etil (Volga) folyónál. Megértették egymást kölcsönösen. A keresztény magyarokról tudták, hogy azok tőlük származtak, de hollétüket nem tudták. S habár szívesen marasztalták s hallgatták Juliánt, mikor a keresztény vallásról beszélt nekik, de ő még sem akart köztük megmaradni,