Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - II.

244 Â M A Ii TIN O VIC S - F K T, K ÖSSZEESKÜVÉS. kamarai tisztviselőt vonta kérdőre ; a ki őszintén bevallotta, bogy a nyilt levélnek német fordítását olvasta, melyet Szentmarjay közlött vele, s gyanítja, bogy ez a fordítója. Baross ennek alapján Szentmarjayt hallgatta ki. Ez nyilatkozatában elismerte, hogy a »Moniteur« több czikkét lefordította és barátaival közölte ; de a »Literae ad Imperatorem« czímű iratnak franczia eredetijét soha sem látta, következőleg le nem másolhatta és le sem fordíthatta ; de tudomása sincs arról, ki légyen a fordító. Midőn utóbb a nádori irodaigazgató a Hloczek által beszolgáltatott példányt előmutatta, nem tagadta, hogy az ő tőle származik, s bevallotta, hogy két p(''Idánvolt birtokában, az egyiket több hónap előtt adta egy ügyvéd neki át, kinek nevét elfelejtette, a másikat pedig az időközben elhunyt Gyurkovics tanártól kapta. Baross ezután négy fiatal embert hallgatott ki. Vallomásaikból kitűnt, hogy még két német példány volt forgalomban. Az egyik Hadik grófhoz jutott el, és ettől nem vélte szükségesnek bekövetelni, mert »discret kezek között« tudta, ellenben a másikat, mely az ifjak egyikének atyjánál volt, sikerűit megszereznie. Az udvart ezen eredmények nem elégítették ki. A Szentmarjay ellen felmerült gyanút megerősítette az ő saját vallomása mely szerint a »Moniteur« több közleményét lefordította ; és mert igen különösen hangzott azon állítása, hogy az egyik példányt oly ügyvédtől kapta, kinek nevét elfelejtette, a másikat pedig oly tanártól, ki már nem élt többé. A király a nyomozások folytatását rendelte el. x

) Azonban úgy látszik, ezek sem vezettek eredményre. És a kormánynak csakhamar másfelé, a felfedezett összeesküvésre kellett a hatóságok nyomozásait irányozni. 2

) FRAKNÓI VILMOS. 1) Az udvari caneellária 1794. január 10-iki felterjesztése és a helytartó-tanácshoz intézett január 27-iki rendelet, az országos levéltárban. 2) Ezen összeesküvés megalakulásáról fog szólni a negyedik közlemény.