Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - II.
2 232 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. rendeleteknek, a jövő országgyűlésig felfüggesztését kéri. »Anynyival is inkább, a mennyivel bizonyosabban, kogy az társaságot vagy különös polgárokat sértendőkre nézve a megboszulkatás ; az egyébképen botránkoztatásokra nézve pedig a megczáfolásnak útjai az ilyetén vétkes írók ellen alkalmatos s elegendő eszközül szolgálnak.« 1) A következő évben több más megye is követte e példát. Legmelegebb hangon szólalnak fel, a sajtószabadság korlátozása ellen, Abaúj- és Bikar-megyék közönségei, melyeknek felterjesztései2 ) annyira magukra vonták egy tudós angol utazónak, ki ekkortájt Magyarország nagy részét bejárta, figyelmét, hogy egész terjedelmökben felvette hazánkat ismertető nagy munkájába. 3 ) Azonban másfelől voltak oly megyék is, melyeknek kebelében a conservatív irány emelkedett túlsúlyra. Ezek a sajtószabadság korlátozását szó nélkül tűrték ; sőt a censúra szigorú kezelésére a kormányt még buzdították is. így Baranya-megye, már nékány nappal Lipót király halála után, önhatalmúlag elrendelte egy, a magyar nemzet történetét és különösen az arisztokratiát gyalázó német munkának 4 ) elkobzását, s midőn ezt bejelenté, felkérte a helytartó-tanácsot, eszközölje ki, kogy »a közbiztonság megzavarására alkalmas« könyveknek behozatala megakadályoztassák ; hivatkozva a szomorú példákra, melyek fennen hirdetik, mikép válkatnak ily munkák a társadalomra vészthozókká. 5) Néhány hét múlva ugyanazon szellemben ír Heves-megye közönsége. Helyesléssel veszi tudomásúl a királynak, trónralépte után, a titkos feladásokra vonatkozólag kibocsátott rendeletét. De midőn a király ekképen alattvalóinak érdekeit akarja a rosz') Az országos levéltárban. 2) 1793. augusztus 12. és szeptember 30. 3) Townson. Travels in Hungary, London. 1795. 333—339. 11. 4) Grosse Wahrheiten und Beweise in einem kleinen Auszuge aus der ungarischen Geschichte dem Adel und der Geistlichkeit dieser Nation zur Belehrung empfohlen von einem freimiitliigen Deutschen. — Frankfurt und Leipzig 1792. — Sr. 264 1. 5) 1792. márczius 16.
