Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - II.
FRAKNÓI VILMOSTÓL. 229 Azonban ezen contestátiói nem menthették meg. A király most a cancellária korábbi javaslatait fogadta el, és Bacsányit, »mivel a javulásnak jeleit nem adja, sőt irataiban oly irányt követ és oly nézeteket vall, melyeknél fogva a királyi szolgálatban meg nem tűrhetni,« hivatalától megfosztotta, és hatósági felügyelet alá helyezte.1 ) Bacsányi, midőn a legfelsőbb elhatározás tudomására hozatott, 1794. február elején Pestre jött, és itt kísérletet tett a nádor közbenjárása által kiengesztelni az udvar haragját. Kérvényt nyújtott be, melyben hangsúlyozza, hogy sem versei, sem a censorhoz írt levelei miatt nem érdemelte meg, hogy »hivatalától és kenyerétől megfoszszák, sőt ezen fölül rosz és veszedelmes honpolgárnak nyilvánítsák, a mi e korban még egy magyar emberrel sem történt.« Ezt annál kevésbbé érdemeli meg, mert mindenkor »egész erejével a haza és király közös javának előmozdításán fáradozott, amint hogy mindig meg volt győződve arról, hogy a hazának és a királynak jóléte elválaszthatatlanúl van összekapcsolva.« 2 ) A helytartó-tanács most sem vonta meg Bacsányitól támogatását. Határozottan kifejezést adott azon véleményének, hogy »rosz szándékot« nem lehet benne feltételezni, minélfogva őt »a király kegyeibe és kegyelmességébe ajánlotta.« 8 ) Az 1793. deczember 28-án a lielytartó-tanácslioz intézett leirat; ennek 1794. január 25-én Abaúj-megye alispánjához és Kassa város tanácsához intézett rendeletei; végre Kassa városának 1794. febr. 5-iki felterjesztése, — az országos levéltárban. 2) Bacsányi 1794. márczius 1-e'n Pesten a nádorhoz intézett kérvényéhez mellékeli a Szentjóbihoz intézett költői levélnek német forditását. 3) Az 1794. april 22-én kelt felterjesztés zársorai így hangzanak : »Ex his sufficienter patet, quod esto quidem ipsi versus dubium sensum reeipere possunt, author tarnen, in quantum nimirum circuinstantiae Consilio L. E. notae sunt, de eo argui haud queat, quod idem versus hos malo quopiam ex fine typis edere voluerit. Cum autem hie loci non constet, an non aliae subsint circumstantiae , quae Maiestatem Vestram ad edendam altissimam suam resolutionem permoverunt, hinc nihil aliud restât, quam . . . Johannem Bacsanyi , gratiae et clementiae c. r. demisse commendare.« Századok. 1878. 16
