Századok – 1878

Állandó rovatok - M. tud. Akadémia - II.

202 TÁRCZA. már teljesen rendelkezésre áll. De oly óriási tömeg az, hogy azzal a történetíró megküzdeni soha sem lesz képes, ha e feladat megoldása előmunkálatok által meg nem könnyíttetik. Kútforrások publicatiójáról itt szó sem lehet. Csak feldolgozásról, monographiák keretében. A bizottság hazánk politikai, művelődési és közgazdasági fejlődésének történetét tehát 1711-től 1815-ig; —az országos levéltárak irományainak alapján — monographiákban óhajtja feldolgoztatni és közrebocsátani. E ezélból felhívást fog intézni a hazai írókhoz, kik ily monographiák megírásához hivatást éreznek, és hívatottságukat irodalmi munkálataikban máris kitüntették, hogy ajánlataikat terjesszék elő, megismertetve s részletcsen kijelölve a munkát, melyre vállalkozni hajlandók. 2. Hazai történetírásunknak feltűnő hiánya az, hogy a szláv nyelvű történeti emlékeket és irodalmi müveket úgy szólván teljesen ignorálja, a melyekben régibb történetünk számos ismeretlen vagy homályos lapja felvilágosítást találna. Azt alig lehet várni és kivinni, hogy történészeink az összes szláv nyelveket és kútfőket tanulmányozzák. Ennek következtében a bizottság elhatározta : magyar nyelven összeállítani a Magyarországot érdeklő s szláv nyelveken megjelent adatokat. 3. Egy további hiánya történetírásunknak, hogy hazánk régibb közgazdasági és statisztikai állapotait nem ismerjük. Az 1526-ik évet követő korból a kamarai számadások és irományok nagy tömege lehetővé teszi azt, hogy elég hű képét nyerjük az adófizetés, földmüvelés, ipar, kereskedés állapotának, a népesség számának és vagyoni viszonyainak stb. Ezen kutforrásoknak sem lehet kiadás ra gondolni; feldolgozásukra a bizottság megtette a kellő intézkedéseket. 4. Míg a külföldi levéltáraknak hazínkat érdeklő okleveleit jóformán ismerjük és nagy részét kiadtuk : az európai könyvtárakban felhalmozott kéziratanyag úgyszólván egészen ismeretlen előttünk. Ujabb időben a nagyobb európai könyvtárak kiadták kéziratgyüjteményeik catalogusát. Ezekből a hazánkat érdeklő codexeket, okleveleket összefoglalva ki fogja adni, mitől történeti tanulmányainkra lényeges előnyöket vár. A Történelmi Bizottság ily értelemben csakugyan kihirdette a pályázatot s a felír. 1-én tartott ülésben az előadó Fraknói Vilmos máijelentést tett a beérkezett pályázatokról. Mindössze 6 ajánlat érkezett be, melyek közül 3 egyes vidékek vagy egyház-megye monographiájára vonatkozván, nem volt elfogadható. Három azonban megfelelt a bizottság intentióinak. Molnár Aladár ajánlkozott a közoktatás történetének a múlt században, Ballagi Aladár III. Károly és Mária Terézia korának, Marezali Henrik II. József és II. Leopold korának megírására. Oly eredmény ez, melyet megelégedéssel fogadott a bizottság : mert mind három ajánlattevő személyében feltalálni véli a biztosítékot, hogy in-