Századok – 1878
FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - I. 1
FRA.KKÓT VILMOSTÓL. 15 hajolni a közakarat előtt, melynek érvényesülését vétójával nem gátolhatja meg. Mindazáltal a nemzetgyűlést, lia a fejedelem törvényes hatalmát megtámadja, feloszlathatja. A fejedelemnek legfőbb kiváltsága, hogy nem lehet felelősségre vonni. Törvénytelen intézkedéseiért a kormányférfiak felelősek. Ezzel azonban meg tudja egyeztetni azt a felfogását, hogy a népnek jogában áll a fejedelem túlkapásainak erőszakkal is ellenszegülni ; és akkor jogában áll visszaállítani »a kezdetleges államformát.«2 ) Hogy ez alatt a köztársaságot érti, nem mondja ki világosan. De hogy erre czéloz, és ez iránt rokonszenvet is érez, megérteti az a figyelmeztetés, hogy azon esetre, ha az állam megszabadúlt a monarchiai kormányformától, minden áron meg kell akadályozni az arisztokratiának uralomra emelkedését. A franczia forradalomról is szól, és intő például állítja az uralkodók elé, kik népeiket elnyomják. Kiemeli, hogy a népek ellen a katonaságban hiában keresnek oltalmat. Azt is ajánlja nekik, hogy szűnjenek meg katonák lenni; a mihezt azt a sajátszerű tanácsot csatolja, hogy kereskedők legyenek ;3 ) a mivel talán azt akarja mondani, hogy inkábba kereskedés előmozdítására, mind a hadseregek kifejlesztésére irányozzák figyelmöket. Egyébkint szükségesnek látja, hogy a hadsereg az államnak, s ne a fejedelemnek legyen esküvel lekötelezve; a hadparancsnokokat is a nép válassza. Általán a tisztviselők választására a népnek döntő befolyást kíván biztosítani ; és pedig azon különös módozatot ajánlja, hogy az országgyűlésen azok közül, leik valamely hivatalra alkalmasak, hármat kell kisorsolni, s a fejedelem elé terjeszteni. A kitüntetéseket, rendjeleket stb., szintén az országgyűlés, ne pedig a fejedelem adományozza. Az egyenlőség elvét elfogadja; de csak »a mennyire a kormányforma engedi.« A nemesség a barbár őskor maradványa ; a kiváltságok »a zsarnokok rút találmányai.« A közterheket aránylag kell az összes polgárok között megosztani. A nem»Non principi, sed illis qui potestatis exequentis administri sunt.« 2) I. 22. 1. 3) »Principes militis personam exilant et mercatoris induant.«
