Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - II. 149

T B0TKA TIVADARTÓL. 163 nationalis jelleméről becses bizonyítványt szolgáltattak. — Ezek tények, melyek Leo császár fentebb érintett rajzának élét nagyon leköszörülik. A magyarság jellemének még egy szép vonását említésre méltónak tartom : a patriarckalismust. Ebből veszi magyarázatát a Lebedias (Előd?) vajdának a kozár fejedelem felhívására adott ismeretes szerény és bölcs válasza, ebből annak folytán következett érett tanácskozása a magyar népnek s a megejtett szerencsés vezérválasztás Árpád személyében és dynastiájában. Sajnos hogy ezen jellemvonásokat a nyugot-európai népek közé letelepült magyarok nem folytatták. A magyarok keleti hazájukban nemzetté alakulván, ebbeli létüknek életjeleit külföldi hadjárataik által tudatták a figyelő világgal. Volt idő, s azt azon arab író, kit annyiszor méltán tanúul idéztem, Ibn-Dasta, »régi« időnek vallja, melyről az emberek mint régen múltról beszéltek s szóhagyomány alakban jutott ezen író tudomására, hogy a kozárok tartván a magyarok becsapásaitól, árkos földhányásokkal elsánczolták magokat tőlök és más szomszédjaiktól. De valami nagyobbszerü összeütközésről a magyarok és kozárok közt, a régi múltban , nem szólnak a kútforrások s nem is gondolható, mert a IX. század közepén már a magyarok, mikép ezt már fenntebb elmondottam, szövetségeseik, barátaik és sógoraik lettek a kozár fejedelmeknek, részesek minden hadjárataikban. Sajnos, hogy ennél többet nem jegyzett fel Constantin császár, s így csak sejtenünk lehet, hogy a hadi borostyánok, melyeket a kozár háborúk eredményeztek, közösek voltak a két szövetségesnek. Azonban ellenkező történt, mintsem várni lehetett a magyaroknak, a hü bajtársaság fejében. A kozárok ugyanis hűtlen s hálátlan szövetségeseknek mutatták magukat a magyarok irányában, mert a besenyők ellen, kiket már a kozárok az úzoknak (kunok) fegyveres részvétével megtörtek vala, nem nyújtottak a magyaroknak köteles védelmet. Tudni való, hogy a hadjáratoknak azon időben egészen más czéljok volt, mint a józan népjog szerint engedhető : zsákmánykodás. hadi bér vagy zsold, feudalkötelmek voltak a legközönségesebb czélok. Kár hogy azóta az emberiség e részben nem haladott. A magyarok első hadjáratának, mely Theophilos császár 11*