Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - II. 149

160 MILLENARIÜM. nem sokkal előbb bölcs Leo császár ideje előtt, s tehát a IX. század szüleménye. Ezen Ourbikiosz vagy névtelen így ír: »a szlávok legjobban szerettek lakni nehezen megközelíthető erdőkben, a folyók, mocsárok és tavak partjain ; lakásaikon a rögtönös megtámadás kikerülése végett több kijárást hagynak, a legszükségesebb vagyonukat a föld alá rejtik s ott őrzik ; kívülről igen szegényen mutatkoznak, mintha csak csupán rablásból 'élnének Ha ki sikeresen akarja őket megtámadni, az csak télen eszközölhető, mikor a fák lombjai közé el nem bújhatnak, midőn a hó és fagy félig meztelen testüket mozdulataikban akadályozzák s élelmekben szükséget szenvednek egyik a másiknak engedelmeskedni nem akarván.« Mindezek arra mutatnak, hogy ekkor a szlávok még városokkal nem bírván, mit a kútforrás balgatag bizonyít, szintén sátoros s szekereken lakó nomád nép valának. Az ál-Maurikios vagy ál-Urbikiosz ugyan dicséri, hogy sok lábas állattal bővelkednek, fölösleges gabonájok is vagyon, különösen köles és tenkely, mit asztagokban elraknak ; de ez még nem bizonyítja az állandó lakáshoz feltétlenül megkívántató városok, várak, csűrök, éléskamrák, kőházak létezését. A fennebb ismertetett ugor fajú népek is mívelték a földet, különösen a magyarok az arab író szerint »sok« földet, mit hihetőleg hadi foglyaik által dolgoztattak, némelyek pedig közűlök, mint a burdasok, a szelídségre és gondos figyelemre oktató méhtenyésztésből mézet s viaszkot gyűjtöttek s kereskedésbe vitték ; de őket még ez okon a nomádok sorából kihagyni nem lehetett, mert az állandó lakáshoz szükséges városok és épületeket, de kivált rendes állami szerkezetet nélkülözték. A magyarokkal szomszédos keleti népek némi ismertetése után, érthetőbbek lesznek azok, miket a magyarság megtelepülése elől ti nemzetközi jellemzéséről elmondunk. Mindenekelőtt nagy figyelmet érdemlő jelenség, hogy a magyar nemzet a keleti népek és írók szemében, kik úgy a költözés előtt és után érintkezésben voltak velők, tehát hosszabb ideig szemről szemre ismerték őket, egészen más — kedvezőbb jellemzésben részesül, mint nyugoteurópai krónikások feljegyzéseiben. Pedig ők a keleti népeknél, különösen a görögöknek és araboknak, épen olyan és annyi bántalmat okoztak lebediai és etelközi laktukban, mint későbben a