Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115

FRAKNÓI VILMOSTÓI-. 135 Idézvén például Yerbőczy Hármaskönyvének azon helyét, mely szerint a nem-nemesnek esküje a nemessel szemben jogerővel nem bír, így szól : »Gyönyörű privilégium valósággal, egy keresztény hitet követő apostoli Marianum országba, hol a tisztelendő Clérus azon leiül még első rendet, status, teszi az országgyűlésében. Félre az országbul ez ilyen istentelen törvényekkel, s küldgyétek el ez ilyeneket a Malagrida Girard Loyola követőinek mindenféle istentelenségeket kikoholó műhelyeiben, Goa, Lizabona, Sevilla, Madrid, Domonkos, Inquisitió házaiban, minden gonoszságoknak, kegyetlenségek s törvénytelenségeknek fertelmes barlangjaiban, nehogy ]ti rólatok mondattassék az, hogy tik vagytok az emberiségnek legocsmányabb meggyalázói, s természet törvényinek legförtelmesebb megtapodói.« Hivatkozik az Üdvözítőre, ki szegény emberekkel társalkodott. »És imhol egy nemes ember, ki a Mindenhatónak szintoly alkotmánya mint a nemtelen, a ki ezen utolsótűi, a természetnek és a polgári társaságnak egyeztető kötelezéseiből eredett törvények ellen, nem egyébben különbőz, hanem hogy pergaménáján levő nemességinek megbizonyítására czímerűl egy bivaly, ökör szarv, medve, szarvas, vadkan vagy ővedzésig lemezítelenedett asszony vagyon papírosára festve . . . s ezen nemes ember, ki a Leges sodalitatis Marianae, Florilegium Forgachianum és Officium Rakoczianum nyelve alatt való pergetéseivel a vértszomjuhozó ördögtűi szülött bübájosságot magában, másban is bégyökerezteti, hogy a józan eszivel annál kevesebbé élhessen, ki a ködöt párolgó Verbőczit pipafüstje között szomorúan olvassa ; Bercsényi, Rákóczy, Bezerédy nótáit füleket boszantó tárogató sípon majd zöld vessző, majd pedig csikós gulyásokhoz hasonló fekete ümeg és gatyában, üstökben gombozott, vagy szerteszéjjel kóczosodott hajakkal, kucsmában borított fővel, hogy az esztelensége gyapjas borítékja alól ki ne gőzölögjön, ós az arisztokratai gőz annál jobban megsüljön, fújja danolja ; ki a kancsók között hangos torokkal a legjobb, bölcsebb fejedelmeket szidalmazza; privilegyiumjait, nemességit hányja veti; mint megőrült dühödött ember széles kardját forgatja, mint Don Quixottc a szélmalmokkal viaskodik ; arany hegyeket ígér s kijózanodása után tökmaggal fizet, s gyakorta egynémelyik egy bolha szökés-