Századok – 1878
FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115
30 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. »0 szerencsétlen emberiség, — kiált fel — mely tűröd az igazságtalanságot, bár tőled függ azt megszüntetni. Félsz a zsarnokoktól ; pedig nélküled tehetetlenek . . . Törd tehát szét a bűnös bilincseket. Alapíts új állami rendet, melynek az erény és igazság legyenek alapjai. Imádd a philadelphiai gyűlést,x ) és magasztald egekig a franczia nép bölcseségét .... Vessétek el örökre, úgy a monarchiai kormányformát, mint az arisztokratiának még árnyékát is ; szilárdítsátok meg hazátokban örök időkre a legjobb törvények egészséges alkotmányát.« Azután felhívja a népet, hogy fordúljon azok ellen, kik felszabadulását akadályozzák. Első sorban a papokat érti. És munkájának majdnem felét2 ) az egyház, a pápák és a papság elleni kifakadások és vádak töltik be, oly szenvedélyes hangon és oly részletességgel, mely kétségtelenné teszi, hogy a szerző ezek elmondására helyezi a legfőbb nyomatékot. De mégis Magyarország hátramaradásáért, mely szerint »a barbár népekhez közelebb áll, mint a művelt és szabad nemzetekhez«, nem egyedül a papságot teszi felelőssé. Annak okát a a fennálló törvényekben és a kiváltságokban találja. Jellemezi az ország szomorú cultúrai, közgazdasági és politikai állapotait. Azután a magyarok jeles tulajdonait magasztalva, a nemzeti hiúságnak hizeleg.« A magyar — úgymond — bátor és harczias, komoly és szerény, éles elmével bír és megfontolva cselekszik, szótartó és vendégszerető, gyűlöli a fösvénységet, kétszínűséget.« Végűi dicséretes tulajdonaihoz sorolja azt is, hogy »üldözi az álnok ráczokat, a tótot pedig alig nézi embernek.« Ily nemzet könnyen pótolhatja mulasztásait. Új törvényeket kell alkotni. »Mi, kik a harczi téren elsők voltunk, legyünk elsők a halhatatlan francziák utánzásában, a szabadság visszaállításában.« Inti a magyarokat, ne szüntessék meg a II, József reformjait, a melyek üdvösebbek »műveletlen régi alkotmányuknál.« Azon körülmények között, melyek Magyarországban az át') Érti a gyűlést, mely az észak-amerikai egyesült államok alkotmányát dolgozta ki. 2) A 17—39. 11.