Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115

FRAKNÓI VILMOSTÓI-. 123 Azonban a szenvedély nem vakítja el annyira, liogy saját érdekét szem elől téveszsze. Ö nem magasabb czélok érdekében vette kezeibe a tollat. Boszút akar állani a szenvedett sérelmekért. És épen azért, ő kinek nem czélja használni magasabb érdekeknek, ártani sem akar önmagának. A legnaivabb cynismussal vallja be ezt önmaga: »Csak épen a haditanácsnak resolutióját várom« ') — hogy munkáját napvilágra bocsássa. És egy héttel ezután, hogy a sorokat írta, megkapta a haditanács resolutióját. Ez rövid volt, s úgy hangzott, hogy a folyamodó, ki tiszti rangjáról önkényt lemondott, többé nem alkalmazható, és nyugdíjra sem tarthat igényt. a) »Már énekem tehát punktum a kéréssel — írja most. — Többé tehát nem is alkalmatlankodom a fejedelemnek addig, a míglen bizonyosan elhitethetem őtet, hogy én, ennek a fertelmes nemességnek se barátja, se titkosa, sem véle való egyetértője vagy koholója nem voltam. De ezen infámis embereken ugyan kitöltőm mind boszúmat, úgy hogy egész Európa lássa meg micsoda infámis nemzet, és olyan nemzet, a melynek mindig egy jó mester kell, ki mindig ferulázza. Ok tették a mi szerencsétlenségünket. De lehúzom rólok a lárvát.. .« »Én arrul a szórúl magyar még csak hallani se akarok . . . Valahol csak lehet a magyar mágnást, papot és a nemest földig gyalázza az úr ; mert ezek a mi romlásunk, s azon fölül ők akartak a semmi emberek királyokká lenni, és ellenben az igaz fejedelmeknek kezeit megkötni . . . Infámis emberek ; én ugyan kitöltőm rajtok boszumat egy munkában pro aeterna memoria.« 3) A munka, melyről szól, csak a következő évben látott napvilágot. De az anyagot már előbb felhasználta : Martinovics egy latin röpiratának magyar átdolgozásában. Ugyanazon levélben. 2) A haditanácsnak a kérvény küllapjára írt résolutiója kelt 1791. augusztus 16-án; de csak november második felében jutott Laczkovics kezeibe. 3) 17 91. novemben 26 és 30-án Szilyhez.