Századok – 1877
Állandó rovatok - Történelmi Társulat - 458
460 tArcza. a nagy terjedelmű Hunyadi vagyon Szapolyai ke’zre kerüljön. Hunyadi Erzsébet azonban, Korvin János leánya még kis korában elhalt, s a házasságból nem lett semmi, s a Hunyadiak birtokai egészen más kezekre kerültek. Brandenburgi Frigyes ugyanis 10 fia közül egyet Györgyöt Ulászló magyar király udvarába küldött szerencsét próbálni. Ez embert Ulászló minden áron össze akarta házasítani Frangcpán Beatrixszal a mi azonban kezdetben az özvegy részéről nagyon sok akadályba ütközött. De már 1508-ban Ulászló azt jelenté Ausbacliba (egy német le’ vélben) Brandenburgi Frigyesnek, hogy a házasság bizonyosan meglesz, s valóban 1509. január 25-én meg is történt az esküvő Békésben. A házassági szerződés különösen érdekes. A német gróf ebben kijelenté, hogy nem ő veszi el nejét, hanem ez fogadja őt férjévé, kötelezte magát, hogy annak javait soha el nem idegeníti, sem az asszonyt az országból külföldre ki nem viszi. A házasság azonban rövid ideig tartott. Frangepán Beatrix 1510-ben már meghalt s a király az elhunyt nőnek minden vagyonát Brandenburgi Györgynek adományozta. E birtokok Magyarországban, Erdélyben és Tótországban feküdtek : Gyula, Hunyad vára, Varasd stb. Brandenburgi György nagy erélylyel látott e birtokok kezeléséhez. Németországból azonnal tiszttartókat hozatott, s azokat rakta be birtokaiba mindenüvé. E tisztek a gazdálkodás mellett a leggyalázatosabb zsarolást és visszaéléseket követték el, a honvédelem ügyeit elhanyagolták, úgy hogy végre a magyar urak is megsokalták a dolgot, s az országgyűlésen követelték a királytól, hogy vegye el a Hunyadi-birtokokat a német kezeiből s adományozza oda érdemes hazafiaknak. A mozgalomtól, úgy látszik, maga Brandenburgi György is megijedt, mert Varasdon összegyűjtötte embereit s tanácskozott velük, hogy mint kellene eltávolítani a rendek haragját. Végre abban állapodtak meg, hogy a Brandenburgi folyamodjék Miksa császárhoz, s csakugyan ennek közbenvetésére Ulászló meg is hagyta nála az addig birtotokában volt javakat. Az 1514-iki pórlázadás kiválóan a Brandenburgi György birtokai és tisztjei ellen volt intézve. A kuruezok Sólymost és Lippát el is foglalták, ezek ellen György később nyomozásokat indított, és az említett két vár tisztjeitől érdekes adatok vannak a levéltárban e lázadásra vonatkozólag. Brandenburgi György nagy befolyással birt II. Lajosra ; állását e király oldalánál arra használta föl, hogy mind újabb és újabb adományokat adatott magának, azonkívül évenkint nagy fizetést húzott a kincstártól, midőn pedig látta, hogy a hatvani országgyűlésen a király nem bír a köznemesség közt megindúlt forrongással, 1525-ben elhagyta az országot s soha többé ide vissza nem jött. Tisztjei azonbm még itt maradtak birtokain. Ezek a mohácsi vész után is 1527—-28 — 29-ből Budáról, Gyuláról, Hunyad várából
