Századok – 1877

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics élete - II. 293

MARTINOVICS ÉLETE.

MÁSODIK KÖZLEMÉNY.

VII.

Martinovics tíz év óta volt lembergi lakos, nyolcz éven ót foglalta el ott az egyetemen a physika tanszékét. Ez azonban nem elégítette ki nagyravógyásót ; az egyhangú zajtalan élet a világ nagy mozgalmaitól oly távolfekvő galicziai városban nem felelt meg nyugtalan természetének.

Visszavágyott Magyarországba. Nem hazájának szeretete vonzotta ide. Ennek soha sem adta jelét. De bizonyára azzal a reménynyel kecsegtette magát, hogy ott könnyebben érvényesítheti tehetségeit, biztosabban számíthat az egyház magas állásaira és dûs javadalmaira.

Hihetőleg ezen tekintetek lebegtek szeme előtt, midőn néhány héttel a föntebb ismertetett gyászbeszéd megtartása előtt, (1791. január 19-én) ő, a nagy democrata, testvéreivel együtt, Lipót királyhoz a magyar nemesség, illetőleg — minthogy azt állították, hogy őseik mindig élvezték a nemesi előjogokat — nemesi czímer adományozásáért folyamodott ; a mely kérvényük február 24-én kedvező elintézést nyert.

’) Az adományozott czímei* a kővetkező : Vizirányosan fekvő csíkolat által két részre osztott paizs ; a vörös csíkolaton ezüst félhold és arany csillag ; a felső osztály ezüst mezejébeu fehér mén nyargal ; az alsó osztály arany mezejében emelkedő hármas halom középsőjén kék mezü kar, mely kivont kardot tart, s annak hegyén levágott török fej vérzik. — (A folyamodvány eredetije és a czímer adományozó okirat fogalmazata az országos levéltárban.)

Századok. 20