Századok – 1877
GR. SZÉCSEN ANTAL: „Veresmarti élete” Ipolyitól bir. ismertetés 757
760 TÖRTÉNETI IRODALOM. teletreméltóbb lelki harczok közt, szüntelen követeli bittanár társaitól, hogy czáfolják meg ellenvetéseit, nyugtassák meg aggodalmait, mert ha ezt tenni képesek, nem szándékozik soraikból kilépni, *) egyházukat elhagyni, feledi, hogy a meggyőződés és meggyözettetés, eltekintve a kölcsönösen fölhozott okok benső valóságától, mindig egyéni dolog, mely az emberi kebel mélyében fejlődik és abban veri gyökereit, s hogy eszerint ő oly vallásos tekintély eldöntését veszi igénybe, mely képes legyen a tisztán egyéni felfogás hatalmát ellensúlyozhatni. Veresmarti kételyeinek és ellenzéseinek kiindulási pontja pedig épen az, hogy meggyőződése szerint a protestáns egyházban ily tekintély jogosan nem létezhetik. '-) Ép úgy a Port-royali apáczák is, midőn azt állították, hogy ők nemcsak vallásuknak s egyházuknak, hanem egyházi főnökeiknek is minden rendeletéivel s parancsaival egyetértenek, és azok iránti hódolatukat elvileg ki is nyilatkoztatták ugyan, de a kérdések részleteire nézve tényleg eltérő felfogásaikhoz lelkiismeretesen ragaszkodtak ; hasonló, magában ellentétes állást foglaltak el, mely az illetőkre nézve, az adott egyházi viszonyok közt, a valódi gyökeres megoldás lehetőségét majdnem kizárta. A megoldás Veresmartira nézve a katholika hitre való áttérés volt. De mennyivel őszintébbek és mélyebben gyökerezők is az egyénre nézve a vallásos meggyőződés végalakulásának ily benső harczai, annyival nehezebb azoknak kellő és elfogulatlan méltánylása az olyanok részéről, kikkel ő egy téren állónak hiszi és vallja magát, habár eszmementének következményei őt, gyakran öntudatán kívül, már egy egészen eltérő alap elfogadására vezették. Még nehezebbé lesz az érintkezés, ha oly egyéniség forog kérdésben, minő volt kétségkívül Veresmarti, kiben a vallásos buzgalom és áhitatosság nemcsak észszel s tudománynyal, de túláradó lelkesedéssel és erélylyel is párosúlt, és ki azon kívül az akkori egyházi polémiák nem épen gyöngéd iskolájában neveltetett. Úgy hisszük, az áttérését megelőző viták, zsinatok, szakviták alkalmával nem egy tanártársa vagy főnöke lett volna hajlandó a maga szempontjából Veresmarti személyére L. s. k. megtérés históriája, 1. 102. 1. 2) L. »megterós históriája« 94—96. I. Az első zsinatunkról.
