Századok – 1877

EDELSPACHER ANTAL: Ibn Dustah - I. 697

700

IBN DUSTAII

körülmény, mely egy perza írónál igen könnyen megmagyarázható, de nem az arab írónál, mert a f g specialis perza bötü, mely az arabban nincs meg.

Ibn Dustahból még egy ily analógont hozhatunk fel. Egy volga-bolgár törzs neve nála felváltva J, yÁ asyal és Jj£*J askal (helyesen : asgal) variánsokat mutat. E név arab mását

nem vagyunk ugyan képesek felmutatni, de igen valószínű,, hogy azon kútfő, melyből Ibn Dustah merített, az az első vagyis £ y—s alakot használta. Ugyde ezen csakis született perza által elkövethető hibákat az arab Al-Bekrlben is fölleljük. A bulyar név nála ^jÜŰj bidkön ]) (helyesen bulkär, bulgär), az

asyal név pedig JjCiJ askal2) (helyesen asgal) alakban jön elő. Kétségtelen tehát, hogy Al-Bekrï Ibn Dustahból merített. Nevezetes, hogy mindazon keleti (arab, perza, török) írók, kik a pont-tenger fölött lakó magyarokról említést teszuek: Abül 'l-fada, Üukr-Allah, Muhammad al-Kátib és [[aj Î Xallfa,3) szövegükbe nem az Ibn Dustaknál találtató teljes szerkesztményt vették föl, hanem az Al-Bekrï és áukr-Alkálinál található kivonatot, úgy azonban, hogy azon ner.i egyszer változtattak, s részben ferdítettek.

Azonban Ibn Dustah sem volt az általa közlött följegyzések teremtője. Művében egyszer sem említi, hogy az illető népeknél megfordúlt volna. S szövegének belszerkezete is arról tanúsx) A bukkan alakot az ^ n és ^ r bötiik hasonlatossága szül ■ bette, de ép oly könnyen tartható az másolói hibának is, mert alább a már kevesebbé helytelen bulkär alakkal találkozunk, mely Al-Bckr7nél még balkan és burján változatokkal is bír. Ezen utóbbi, vagyis burján alak (a moeso-bolgárok jelzője), mely annyi fejtörés és félremagyarázásra szolgált okúi, egész egyszerűen specialis arab hangcserén alapszik — V. ö. perza Gurgän == arab Jurjän. Ezen hangcsero egyúttal arról is tanúskodik, hogy a fönnebbi alakok ^ Æ-ja i g-nek olvasandó, a menniben jelzett hangcsere csakis ezen utóbbi vagy is »g« liangúságon alapszik.

2) Az asgal alakbeli »s« (»s« helyett) valószínűleg másolói hiba, mert Al-Bekrí compilatorainak szövegében »s«-szes (askal) alakokkal találkozunk, mint Ibn Dustahnál, a mi arra utal, hogy Al-Bekrí azon kéziratában, mely compilátorai előtt feküdt, »s«-szes alak állott.

3) Törökösen ejtve: KjütAlfTßü, Haj\ Qalfa.

'A -