Századok – 1877
JAKAB ELEK: Brutus kiadásának bírálata - I. 656
660 TÖRTÉNETI IRODALOM. I—IX. lapra terjedő előszóval, melyben a Toldy által kiadásra használt bécsi és budapesti egyetemi D. és E. Codexek hitelességéről szól, a két példány leíróinak ki-létét igyekszik megállapítni, megmondván véleményét arról : melyik könyvet ki írta ? átvizsgálta-e azokat Brutus vagy nem ? mely könyvek mutatják kétségtelenül keze javító nyomait ? e javítás liol, melyik könyvnél szűnik meg ? mely részeiben hiányos és melyik leírónak rósz írása miatt hibás a bécsi és egyetemi Codex ? Toldy panaszolja, hogy a szöveg sok hibáival kellett vesződnie, a miket a leírók a rövidítések rosszul olvasásával még szaporítottak ; a Brutus által átvizsgált részekben is maradtak ilyenek, miket a koros férfi valószínűleg nem vett észre ; de sok hiba származott a Codex beköttetője gondatlanságából is, mert a könyvkötőt nem figyelmeztette, hogy régi kéziratot körülvágni nem szabad. Ezt körűlvágták, és általa soha ki nem pótolható károkat okoztak történetríásunknak. A hibák kiigazításáról Toldy úgy nyilatkozott : »hogy a hol azok nemcsak bizonyosak, hanem világosak is, természetesen nem hagyhatta igazítatlanúl. De vannak — úgymond — oly helyek, hol a Codex csonkított vagy átlikasztott vagy elszennyezett ; az ily hézagokat már csak sejtelmi úton lehetett — a hol lehetett— pótolni, több helyen kénytelen volt csak kipontozni. Végre sok helyen egész szókat hagyott ki Brutus tisztázója ; hol a kihagyott szót sejteni lehetett, a conjecturalis pótlás zárjel közt áll. Ily íráshibái mindkét Codexnek vannak ; itt is tehát a conjecturalis critica ugyanazon óvakodó szabadságával szabadott, de kellett is eljárnom.« A »bizonyos és világos« hibák mivoltáról Toldynak van a kéziratban jegyül hagyott egy iratkája, melynek tartalma ez : »Az a kéz, mely a IX. könyvben úgy elcsigázott, egy helyett multibus paitibus-1 írt (nála t. i. III-ik kötet 67-ik lapja 14-dík sorában). Ezt csak szabad volt javítni.« Mindamellett is — ez Toldynak e pontnál zárszava — távol vagyok attól, hogy correct szöveget véljek nyújthatni, sőt számos zavart, igazítatlan, első dolgozásra mutató hely maradt nálam is. melyeknek megigazítását sikeretlenűl kísérlettem meg.« A III-ik kötetet a 160. lapig szintén Toldy rendezte sajtó alá, azontúl a m. tudra. Akadémia Történelmi Bizottsága megbízása következtében Nagy Iván rendes tag szerkesztette, s a ki-
