Századok – 1877
KÁROLYI ÁRPÁD: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban - I. 642
KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 649 A mint octóbor legutolsó uapjaibau Ferdinand csapatai átlépték a határt s közülök egy rész Nyáry Ferencz vezérlete alatt előbbre nyomúltj igen természetes, hogy az ellenség állásának kifürkészése czéljából a magyar huszárok lőnek előre küldve. Ez előcsapat száma az egykorú följegyzésekben ingadozó ; az idegen tudósítók 300—400-ra teszik, de Nyáry Ferencz, ki e tekintetben mérvadó, azt mondja, hogy az általa kiküldött előőrsök száma mintegy 600 főre rúgott. *) Azt a helyet, mely a kémek által mint az ellenség tábora lön jelölve, huszáraink megerősítve, körülsánczolva, du üresen találták ; óvatosan tovább vonúltak tehát, az ellent Adorfnál, a városka előtt remélvén föltalálni ; de miután itt is annak csak nyoma volt, nehogy a beálló est az ismeretlen terrénumon vészt hozzon vitézeink nyakára, hirtelen elhatározták, hogy a kis várost hatalmokba kerítendik. A külvárosba benyomulni játék volt, annál nehezebb azonban a kőfallal körített város bevétele — lovasoknak, a biztos, védett állásból jött siírii ágyú- és puskatűz ellenében ; hogy, hogynem — a levél a csinos mesterfogásról nem ád fölvilágosítást — lovasainknak sikerült a város kiostromlása, »három kapun rontottak keresztül«, mint Nyáry F. mondja, s a remegő polgárságot hevenyében föleskették Ferdinánd hűségére. Régi példabeszéd, hogy : conservatio est continua acquisitio — sa huszárok szintén érezték igazságát, mert rajtok is bébizonyúlt. Már az egykorú Faleti 2) megjegyzi, hogy a magyar huszároknak az a rósz tulajdonságuk, miszerint együtt nem maradnak, folytonosan szerteszélylyel kell csatangolniok. így történt ez Adorf első elfoglalásakor is ; a huszárok legnagyobb része kívül a környéken járt zsákmány után s e miatt a városban maradottak méltán tartva az éj alatt bekövetkezhető támadástól, kénytelenek voltak a bevett várost odahagyni s útjokat visszafelé a fő*) Lásd a közölt leveleket leghátul. 2) Beschreibung des Kriegs in Teutschland. Hieronym. Faleti ; eredetiben olaszul Yelencze 1552, német ford. Hortledernél II. 713. »Mikor c harezosok (a huszárok) ütköznek, az a szokásuk, hogy először roppant erővel támadnak s a positiókat vakmerő bátorsággal foglalják el ; de nem maradnak meg rendben egymás mellett, hanem elszórtan csatangolnak, s ha így az ellen rájok támad, nem szégyenük a futást.« stb.
