Századok – 1877
WENZEL GUSZTÁV: II. Ulászló magy. és cseh. kir. házas élete 1501-1506. - I. 630
WENZEL GUSZTÁVTÓL. 637 férje halála után egészen elfoglalta1). Ulászló korlátolt szellemi tehetségei annál kevésbé tűntek fel, mivel társalgási modorában azon sima formákat sajátította volt el magának, melyek az egyéni középszerűséget is külső mázzal fedik, s a nőkre gyakran kedvezőbb benyomást tesznek, mint kitűnő férfiak jeles szellemi tehetségei egyenes úton. Beatrix szívére ezen olmützi tartózkodás annál veszélyesebb volt, mivel Mátyás Ulászló irányában nemcsak önmagát akarta királyi fennségének egész fényében mutatni ; hanem nejétől is megkívánta, hogy magyar királynéhoz, s nagy férjéhez méltó módon lépjen föl. Midőn Ulászló Olmützbe szállt, lakását férje kívánatára Beatrix rendezte be a legfinomabb ízléssel és legnagyobb fénynyel. Ulászló hálószobájában a belső készletek és bútorok maguk 20,000 aranyra becsültettek. A congressus tartama alatt azután a két király majd mindennap látogatván egymást, ily alkalommal Beatrix a királyi vendéggel sakkot játszott. S midőn a congressus julius 31-kén szétoszlott, nemcsak Mátyás adta ajándékba Ulászlónak a szállásán találtató minden fényes készületét és bútorát, s ezenfelül még egy szép ezüst asztal készületét is ; hanem Beatrix is kivarrott ruhákkal és ágyneműekkel ajándékozta meg őt, melyeknek becsét azon körülmény növelte, hogy saját kezének készítményei voltak. Ulászló most legveszedelmesebb ellenségével teljesen kibékülvén, Csehországba tért vissza; de idejét kevésbé a közjónak , mint természetes hajlamai kielégítésének szentelte. Az erősen kitört pártoskodás kedélyét — mint látszik — szintoly kevéssé háborgatta, mint a vallásos mozgalmak, melyek a csaknem évszázados hussita viszályoknak következményei voltak. O a maga módja szerint kívánt mulatni ;2) arra pedig, hogy egy jobb sorsra méltó hölgy is él, ki törvényes neje, nem is gondolt. »Quo facto evenit, ut Hungarus (Mátyás) Bohemum (Ulászlót) deduceret, ut liospitem in hospitium, prospectante e fenestra Beatrice Kegina, amoremque tacitum cx conspectu novi hospitis forma conspicui hauriente.« Joannis Dubravii Historia Bohemica. Bázel, 1575. 293 1. 2) Dubravius néhány példát közöl, melyekből ezen mulatságok minőségét megismerhetjük; História Bohemica 292. 294. 11.
