Századok – 1877
WENZEL GUSZTÁV: II. Ulászló magy. és cseh. kir. házas élete 1501-1506. - I. 630
634 II. ULÁSZLÓ MAGYAR ÉS CSEH KIRÁLYNAK HÁZAS ÉLETE. törekvő vetélytársa Mátyás királynak Aragóniái Beatrixszal való egybekelésére a készületek folytak, —■ Borbála kezét kérje : Közbenjárója ebben különösen Podiebrád Henrik miinsterbergi herczeg volt, ki Borbála nénjét Orsolyát, bírta nőül, ugyanazt, ki néhány évvel előbb Mátyásnak volt szánva,1) és kihez Mátyás is akkor nagy hajlammal viseltetett,2) de ki később a münsterbergi berczegnek lett neje ; — úgy hogy nem alapnélküli volt a gyanú, mintha csak azért siettették volna annyira Ulászló és Borbála házasságát, hogy Mátyást boszantsák. A házassági procura által, Viadra Frankfurtban 1476. augusztus 20-án köttetett meg, és September 12-én ratificáltatott Ulászló által; a minek következtében azután az egybekelési ünnepélyre és Borbála koronázására, mely 1477. február 7-én Prágában lett volna tartandó, deczember hóban a fejedelmekhez a meghívók is szétküldettek. Míg azonban Mátyás és Beatrix menyegzője 1476. deczember hóban oly rendkívüli fénynyel tartatott meg, hogy általán az akkori Európa egyik leghíresebb ünnepélyének volt tekintve, melyen még a münsterbergi herczegnek két testvére, t. i. Podiebrád Yictorin és Hynek nemcsak megjelentek, hanem Mátyás mint királyok iránti hódolatuk legalázatosabb tanúskodása által is föltűntek ; Ulászló házasságának egy egész félévre kihúzott főünnepélyei többféle zavart tapasztaltak, s végre meg sem is tartattak ; mert a glogaui herczegséget, melyet Achilles, Albrecht veje, Henrik herczegnek halála után azonnal leánya számára mint annak özvegyi örökségét fegyverrel megszállt, János sagani herczeg mint saját örökségét vette igénybe, s a brandenburgi katonaság kiűzése után erőhatalommal foglalta el, annél-J) Lásd Achilles Albrecht épen említett feljegyzését II. 482 — 485. 11. — Különben ugyanez egy 1464. april 30-ki levelében Mátyás király házasodási tervére vonatkozólag ekkép nyilatkozik : »Wir liessen gescheeD, dass der König von Hungern vnser Tochter eine hctt, welche es joch were ; wir wolten wol auskommen vuder einander, nachdem wir der der die Meng haben« stb. Höfler Konstantin, Fränkische Studien. IV. (a bécsi tud. Akadémia Archívumában, VII. köt. 1851.32.1.) 2) L. az Achilles Albrecht-féle »Kaiserliche Buch«-nak I. Ilöfler által közzétett részét. Baireuth, 1850. 192. 1.