Századok – 1877

ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510

fS 12 BONFINIUS ANTAL TÖRTÉNETÍRÓ JELLEMZÊ8E

zóbbá tegye a dolgok tarkasága által. Látni való, hogy ő a középkori magyar krónikásoktól eltérő úton halad ; nem riad vissz a egy-egy érdekes episod beszövésétől, ha ez által az egésznek érdekét emelheti ; műve szerkesztésénél az aesthetikai czél minduntalan előtérbe nyomúl, — szóval Bonfinius már a renaissancekornak gyermeke.

II.

Műveltség tekintetében kora színvonalán állott. Világnézlete az emberiség rendeltetéséről és a világnak isten általi kormányoztatásáról való fogalmai alig különböznek kora jelesebb theologusainak és philosophusainak nézeteitől. Szerinte a fejedelmek isten kegyelméből uralkodnak népeik fölött korlátlan hatalommal. A királyok oly magasan állanak alattvalóik fölött, mint az ember az oktalan állat fölött. És a mily kevés joga van az oktalan állatnak zúgolódni gazdájának eljárása ellen, ép oly kevéssé lehet a népnek zúgolódnia vagy lázadnia királya ellen — még akkor is, ha a király rósz. A ki a király ellen lázad, az az isten ellen lázad. ‘)

Ezen gondolkozásmódhoz képest Bonfinius történelmi műve tulajdonképen nem egyéb, mint a királyok és fejedelmek tetteinek és intézkedéseinek festése. A. népre, társadalomra és műveltségre — kivéve Hunyadi Mátyás korában — keveset ügyel.

A vallás és egyház iránti kegyelet, müvének egész folyamán át kiérezhető. Nézetein szerint alig mondott valaki Bonfinius fölött igazságtalanabb ítéletet, mint Raderius tudós jezsuita, 2) a ki azt állítá, hogy előadása pogány színezetű, ha ezt a tartalomra érti, mert valóban keresztényi vallásos szellem lengi át az egészet. Természetesen a középkori szellem, melynél fogva példáéi a zsidókat, az arianusokat, a patarenusokat, Wikleffitákat és Hus8Ítákat, mint veszedelmes eretnekeket kárhoztatja. De tud

’) Ezen gondolkozástnódja nemcsak az elbeszéléséből, hanem az Ulászló királyhoz szóló ajánló leveléből is kitetszik, a hol a világrendről való nézeteit bővebben fejtegeti.

2) Bavaria Sancta II. p. 191. V. ö. Bel M. Schwandtuer. p. 8.