Századok – 1877
Állandó rovatok - Irodalmi szemle - 366
370 tArcza. közlést, néhány érdekes XYI-ik századi levelet, Szalay Ágostontól s Zalamegye helynévtárából az 1-sö közlést, mely az A és B betűket foglalja magában. Azonban szükségesnek tartjuk a szerkesztőt figyelmeztetni, hogy nem minden régi papiros egyszersmind történeti okmány, s pl. az Iukcyek testamentoma helyett találhatott volna más érdekesebbet is, de érdeke lehet az ilyeneknek is, az esetben is korlátolva, valamint arra is, hogy a műszavakra s elnevezésekre ügyeljen, mert pl. »eladó levél« olyan levelet tesz, mely eladó, de soha sem tesz zálog-levelet. — Megjelent az »Archaeologiai Értesíti5« 2. és 3-ik száma, olykitünő és változatos tartalommal, mint eleddig minden füzete. Első sorban említést érdemel ama szakavatott és nemében első bírálat Szörényvármegye czímeréről, melyben az Arcbaeologiai bizottság a hozzája áttett tervet el nem fogadhatónak nyilvánítja, s »csupán ezen vármegye területi tulajdonságaiból és legújabb helyhatósági viszonyából származó s legkönnyebben fölismerhető sajátságait választja a compositio alapjául«. Ezután jeles régészünk, Hampel József állítja össze a magyarhoni bronzkardokat, 1G sikerült ábra kíséretében. Miskolcz városa 1433- diki pecsétjét b. Rndoánszky Béla írja le. Jeles közlemény a Römer Flórisé, a tatárjárás előtti falazott várakról Magyarországban, továbbá a Jelenik Eleké, a tószegi östelepröl, közvetlen tapasztalás után írva. Henszlmann Imre velős kivonatban ismerteti az európaszerto feltűnést keltett olympiai ásatásokat. A könyvismertetések rovatában Thallóczy a békés-megyei múzeum évkönyvét, E. K. pedig a T> élmagyarországi Értesítőt ismertetik. A füzeteket élénk és változatos tárcza zárja be. — A délmagyarországi és régészeti társulat közlönyéből a »Történelmi és Régészeti Értesítő«-bői a III. évfolyam 1-sö füzete jelent meg. A titkár, Milelz János egyszersmind szerkesztője, Ternes- és Toron* tálmegyék régi emlékeit állítja össze, Molnár Víd leírja a bolognai illyi-magyar colegiumot, 1437 — 8-ig, az úgynevezett Venturoli colhgiumot, mely hajdan magyar collegium volt, s melynek éttermében ezt bizonyító frescok maradtak fenn. — Ezen collegium alapítója valószínűleg Bzondy Pál utóbb boszniai püspök volt, s a frescok egyike Martinuzzit ábrázolja, de nem authenticus kép alapján. Igen érdekesek a tárczában Székely Mózesnek a fejedelem dédunokájának portai levelei és jelentései az 1G84. évből, s ugyanezen fejedelem unokájának 1667.kapithiai esküje,melyek az imecsfalvi Csereymuzeumból vannak közölve, még pedig betűhíven. A m. tud. Akadémia
