Századok – 1877
ÓVÁRY LIPÓT: Kutatások a nápolyi Farnese levéltárban 1
8 KUTATÁSOK A NÁPOLYI FARNESE LEVÉLTÁRBAN R.orario találkozván Velenczében a Francziaországból viszszatért Statileoval, ezzel együtt jött Becsbe. Ferdinand általi kihalgattatásáról a bécsi nuncius tesz jelentést, ki vele együtt volt a királynál. — A török háborúhoz mily mértékben való járulását illetőleg Ferdinand nem akart nyilatkozni, nem tudván mily segélyt várhat népeitől, a császártól s a német birodalomtól. Rorariónak Budára való küldetését s különösen a püspökök kinevezési díjainak az ország védelmére való fordítását helyesli ; tájékozásul azonban jónak látja Rorarióval a következőket tudatni : János király, mond Ferdinand, nem azért nem hirdeti ki a békét, mert fél a török betöréstől, hanem azért, mert akkor az országnak védelmi állapotba való helyezése mind a két királyt terhelné, mit a végtelenül fukar János elkerülni óhajt azért is, hogy ha a török miatt menekülni kényszerülne, összegyűjtött pénzét magával vihesse ; továbbá mert azt várja, lesz-e figyer/ meke, hogy azt a békeszerződés ellenére utódjává tehesse. En — úgymond Ferdinand — őszintén óhajtóm a békét János királylyal, úgy a kereszténység, mint Magyarország érdekében Egyetértve meg\ édhetnők az országot a török ellen, ki lévén hirdetve a béke, egész Németország s az összes nagyhatalmak segítségünkre sietnének stb. Magyar bíbornokok kinevezéséről lévén szó, ezt Ferdinand határozottan ellenzi. Vége lévén a kihallgatásnak, a király félre vonta a bécsi nunciust, a következőket mondváu, mit a nuncius cliiffrekben közöl : »Óhajtom, hogy ő Szentsége ki ne nevezze Frangepánt hírűm quicquid pro hÿs Bullis. Et Dominatio Vestra Reuerenda videbit. Sed neque Maiestas Regia erit contenta, neque sua Sanctitas mihi istud responsum dederat Romae ad supplicationem Regis Domini mei. Si Dominatio V. R. videret nostra intrinseca, aliter cogitavet de istis. Dominationi V. R. rem meam ex animo commendo, tanquam illi quem scio me ul ra mea merita suo favore prosequi. Ego pecuniam non habeo Miror quod non veniant istac bullae, nisi forte sicut post quinque annos sumus confirmati, rursum post alio quinque bullae afferantur. Omnia ista suspico esse facta contra me. Quia forte amicus aliquis fuit contentus ut alter oculorum sibi eruatur, dummodo mihi eruantur ambo....«
