Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

— 33 -fölszabadítatlan tartani. Meg volt szabva a mesterlegények beti és évi bére is, s hogy a mesterek közt támadható versengésnek eleje vétessék, elrendelték, hogy a ki annál többet ád, az »a czéhigazságán maradjon« (azaz : megbüntessék). A vándor legényeket a czéhmester osztotta szét, s a ki a legényt vagy inast ideje kitelte előtt elhívta gazdájától, vagy a ki társát gyalázta, azok is a czéh büntetése alá estek : s ez néha súlyos, 40 forint bírság volt, Epen mint a kölcsönös szívélyes viszony föntartására, nagy súly volt fektetve az elöljárók iránti tisztelet s a kegyelet megőrzésére is. Ha valakit megidézett a czéhmester vagy halottas házhoz kirendelt s az nem ment el, egy pint bort fizetett, a ki pedig tiszteletlenül, pl. mezítláb, vagy fenyegetőzve, pl. fegyverrel jelent meg, az négy forint bírságot fizetett. ') Azonban e kiváltság-levelek megadták a mesterembereknek iparuk kellő védelmét is. Az országos vásárokon, sokadalmakon kívül idegen mesterembereknek nem volt szabad a városban árúlni, s ha mégis árúltak, elvették készítményeiket s föloszták a bíró éd czéh között. A készítéshez szükséges anyagot a vásáron kívül nem szabad megvenni egy mesternek : csak közösen tarthatták meg. Sőt az oly anyagot, mely kizárólag csak egy mesterséghez kívántatott, más mint az illető czéh nem vehette meg. Ennek fejében azonban a készítmény minősége, nagysága meg volt szabva : meg az, hogy mennyi kelmét vagy anyagot kelle fölhasználnia, s a ki ezt »másként míelte, a czéh igazságán maradt«. Ily nemű kiváltságok biztosíták ugyan a czéhek tagjainak a munka egyedáruját, monopoliumát : azonban kifejezést nyert azokban a munka tisztességének s jogosultságának törvényszerű s felsőbbségi elismerése is, s ha egyfelől e zárt testületnek nevezetes előnyöket adtak, magában foglalták a munka társulatellenőrzését s a mesterség folytatásának kötelezettségét is. Középhelyet foglalt el általok a czéh, a földes,úr és pórnép köz mint a kiváltságolt munka képviselője, s előnyös állása volt a várossal szemben is, miután e szövetkezés által egyeseinek érdet keit jobban védheté. De különben is a város és czéh érdeke ') Az illető okirat eredetijét Késmárkon 1055. aug. 2-án adta ki gróf Theökeölj István. Századok. 3