Századok – 1876
Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857
— 22-és voltak szász, bajor, sváb stb. fejedelemségei s országai. De kezdetben még csak egységes népneve sem volt. Mert, mint bíres történetírójuk Griescbrecht mondja, a germán és a tuisco-féle Deutsch nevet csak később a rómaiaktól kapták. Az angoloknak és oroszoknak normannok kellettek, hogy jóval később, meghódítva őket, egy néppé alakítsák, egy állammá és egy nemzetté tegyék, mint a magyarok ezt már több századdal előbb megtevék államuk népeivel. A francziáknak még annál is jóval később kellett erre egy Richelieu. De nekünk arra sem nemzetiség-, sem fajírtó törvények; sem Rielielieu-k nem kellettek soha, sem ilyenek nálunk nem voltak. A magyarnak nemzetiségnek nemes fölénye, magas szabadság- s alkotmánycultusa biztosítá mindig államalakítása kezdete óta népei egységét. De kérdhetnék talán, vájjon ennek nálunk nem a nemzeti érzet hiánya volt-e az oka ? Nálunk, hol minden jogot, minden törvényt, minden állami cselekvényt az egész történetet, a nemzeti érzet hatotta át ! ? Vagy talán csak mégis a nemzeti politika, a nemzeti erély hiánya lehetett volna az ok, hogy népségeinket jobban össze nem forrasztok s nyelvüket, midőn számunkra szóikat annyira confiskáltuk, egészen el nem vettük, hanem nekik is meghagytuk? És mi tevők ezt, kik országunkat idegen népségeivel együtt, mindig meg bírtuk védeni, nemcsak az idegen foglalástól, de megőriztük még az idegen befolyástól is ! Itthon pedig nem halljuk, hogy valaha lett volna nemzetiségi forradalmunk ; ha csak nem talán a rácz Peró vagy Hóra és Kloska s a sárosi kliolera-fölkelők pusztító és rabló bandái ? Nem is lehetett tehát soha elnyomásukra szükségünk. Minek kelletett volna tehát valami erélyes fejedelem, ki fajirtó törvényt ad s végrehajt? Minek erre valami oly geniális államférfiú mint Richelieu, ki népeket s helyhatóságokat elfojt, mindent központosít s összeolvaszt, midőn nem volt ily ligánk és fronde-ünk ? De hát ha a népeket intacte, a maguk nemzeti valóságukban, nyelvükkel vagy épen különféle nyelveik sokaságával, mintegy kétféle némettel, háromféle szlávval s a többivel atyáink meghagyták ; másokat meg még külön helyhatósággal is, egyházi jogokkal és birtokkal ellátták, mint a német polgárságu városokat, a jászokat és kunokat, szászokat és ráczokat, horvátokat ós bunyeváczokat, —
