Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857

— 11 — idö tájt pedig Európa művelt nemzetei dicső classicus nyelve a latin, a megerősödött és kiképzett nemzeti nyelvek mellett már Európaszerte a divatból kilépvén, helyébe nálunk is az ország legműveltebb és legtebetősb osztályának nyelve: melyet népe nagyobb száma is beszélt, mely már századok óta a fejedelmek udvarában uralkodott s az ország tanácskozásaiban szólott, a nemzet lantosai és hegedűsei hősdalaiban hangzott, melyen a törvény hozatott, a hivatalos és diplomatiai ügyvitel és levélváltás történt, s melytől az ország nemzete a magyar nevét vette, egyszersmind az állam hivatalos nyelvévé lett. De ez volt egyszersmind a kor, mely a nép fölszabadításával nemcsak a nemzetiségi érzetet szította, hanem szabadabb politikai mozgást engedve a népek jogosult s jogtalan aspiratióinak tért nyitott, vagy csak egyes hívatlan szószólóinak szavát hallata. A hívatlan ambitió és haszonlesés ezeket, másokat az uralkodás és hatalomvágy gerjesztő föl mindenféle igények támasztására. Es mivel épen akkor a magyar törvényhozás valamennyi népei polgári egyenlőségét kimondá, ez jó alkalmul és ürügyül szolgált a háborgóknak arra , hogy niegbízatlanül is népségeik nyelvei egyenjogú uralmát követeljék az államban. Ez volna tehát a baj, vagy csak ez volt a bajok kezdete ? De ha csak ez, mindenki átláthatja, hogy a mai egységes és szerves államkormányzatban ily sokfélenyelvüség egyszerűn képtelenség. Kezdetleges állapotokban, vagy egyszerűn helyhatósági, cantonalis intézinényű szövetséges népeknél lehet ilyesmit föltételezni ott, hol az egy-két nemzet érti egymás műveltségi nyelvét ; mint Helvetiában például a nagy német többség a kis olasz s franczia töredékeknek a nagyobb határos államok által beszélt nyelvét. De már sem a szabad Amerika köztársaságában, sem az absolut Oroszországban épen úgy nincs ós nem lehet tekintet a bennük egész nagy földterületeket elfoglaló német és más culturnyelvekre, mint az indián benszülöttek s a munkás négerek nyelvére ; vagy az utóbbiban akár a németre, akár a nagy és terjedt finn és török-tatár törzsek nyelveire. Állami vagy ha úgy akarjuk politikailag uralkodó nyelvek mindenütt vannak, voltak és mindig lesznek; mert okvetlen sziík-