Századok – 1876
WERTHEIMER EDE: Wenzel Gusztáv „Diplomácziai Emlékeinek” ismertetése 73
KÖNYVISMERTETÉS. 73 s azért sorainkat azon kívánsággal zárjuk be, vajha mielébb alkalma nyílnék egy új kiadásban müvének azon formai csínt is megadni, mely azt a nagy olvasó közönséggel is megkedveltetni képes legyen : mert az bizonyára sok okúlást és sok élvezetet fog meríteni belőle. PAULER GYULA. Monuineuta Hungáriáé Ilistorica. Magyar diplomácniai Emlékek tíz Anjoukorból, a M. Tud. Akadémia tört. bizottsága megbízásából szerkesztette IVenzel Gusztáv. I. kötet. Budapest, 1874. Mindazon történetíró, ki a magyar nemzet történetét, a legrégibb, közvetlen források alapján akarja megírni, a Magyar Tudományos Akadémiának a legnagyobb hálával tartozik, miután hazai történelmünk Monumentáit a legtágasabb értelemben, a tudósok s a nagy közönség tudomására juttatni épen e tudományos intézet tette föladatává. A nemzeti szellem ébredése legélénkebb nyilvánúlását múltjának újra fölelevenítésében kereste. Amor patriae dat animum. Az előttünk fekvő mü által a XIII., XIV. és XV. századra vonatkozó diplomácziai iratok egy része van közzétéve. Akadémiánkat ez alkalommal hazánk külviszonyai megállapításának szempontja vezérlé. S ez nagyon figyelemreméltó mozzanat. Egyetemes tekintetben haladást jelez e lépés, mely talán idővel az egyetemes történelemnek hazánkban, az eddiginél nagyobb müvelésére vezeterid. Mi bízvást reméljük, hogy az Akadémia adja meg erre az első lökést. Ügy látszik, mintha nálunk az egyetemes történelem kevéssé kegyelt mostoha, gyermek volna, de ép úgy járunk a kizárólag hazai történetírással, mint az, ki saját ügyeivel foglalkozván utoljára elfogúlttá lesz, s az egyetemes fejlődés közötti kapcsot szem elől téveszti. De nehogy félreértessem. Az élénk nemzeti szellem, mely kivált nálunk védelmi álláspontra van útalva, legelőbb is a hazai történet művelésére vezet, melynek terén, kétség kívül kitűnő eredményeket mutathatunk föl. De
