Századok – 1876

PAULER GYULA: Hajnik Imre Jogtörténetének ismertetése 67

KÖNYVISMERTETÉS. 71 helyt engedni. Az elmaradást, tehát 'hibánkul fölróni nem lehet, mint nem lehet hibáztatunk a párisi órát. hogy tizet mutat, midőn nálunk már 11 óra van, sőt ennek köszönhetjük, hogy sok dolog mi Francziaországot alapjaiban megingatta, mi a nyugot nemzeteit, mint a vallásos kérdések, majd őrültségig fölizgatta : nálunk aránylag igen simán, igen csendesen folytak le; köszönhetjük, hogy sokkal többet megtartottunk nemzeti sajátságainkbólsokkal inkább kelet népe maradtunk, mintsem maradhattunk volna, ha az európai eszmék in vasiójukban egész erejükkel lépnek föl körünkben. Azonban nem szeretnék félreértetni. — Nem mondom én, hogy minden a mi Francziaországból jött, jó. Az emberiség fejlődése sok oly változást tartalmaz, melyekkel vallásos vagy erkölcsi szempontbúi sohasem barátkozhatunk meg, de azért azok is a haladást — nem véve e szót a tökéletesedés értelmében — előmozdítják, mint az éj is a jövő napot rejti méhében. Azt a kitűnő helyet sem akarom kicsinyleni, melyet az olasz szellem az európai társadalom történetében elfoglal Úgyszólván nincs eszme, nincs gondolat, a római birodalom bukásától a legújabb időkig, melynek első bölcsőjét, vagy legalább nyomait nem Olaszországban találnék, de az is bizonyos, hogy a transalpin Európa ez eszméket nem közvetlenül, hanem közvetve vette át, azon alakban, a melybe a franczia szellem öntötte. Csak az egyetemekre hivatkozom, melyekre nézve az európai világ nem Bologna, hanem Páris után indult, és a költészeti classicismusra, mely csak miután a franczia szellem karolta föl, vergődött uralomra Európa népei közt. Nálunk, kiket a szomszédság, és még inkább háromszáz éves politicai viszonyaink a németek uszály vivőivé tettek, kiknek tankönyvében a német királyok története majdnem annyi, ha nem több helyet foglal el, mint saját történetünk, kik megszoktuk küzdelmükben a római császárságért,— e phantomért, mely Nagy-Károly idejében a római egyház pillanatnyi szükségletének megfelelt, később azonban, mint egy élő anachronismus, ellene szegült a középkori fejlődésnek, és a korszellem előtt romba dűlt — a középkor legrokonszenvesebb eseményét látni : nálunk — mondom — nem igen ismerik még el Francziaország vezérszerepét. A'valódi helyzet megismerését megnehezíti azonfelül ná-