Századok – 1876
Állandó rovatok - Történelmi Könyvtár - 672
676 CSALÁDTANI BONYODALMAK ÉS ADALÉKOK. Itt most félbeszakítom ezen adatok folytatását és később a maga helyén a többi Árpád-koriakat fogom fölmutatni. De már az eddig közlöttekből is, igaz meggyőződést lehet szerezni arról, hogy úgy az eredeti magyar, mint jövevény nemzetségek is a magokkal hozott, vagy első szállásuk alkalmával fölvett nemzetségi névhez nem kötötték magokat, megtörténvén a jelen példa szerint, hogy azt, vagy lakhelyi praedicatummal, vagy ilyenből képezett nemzetségi »de genere« új névvel fölcserélték. Ezen példa, ismerjük el őszintén, tetemesen megingatja azok nézeteit, kik Horvát Istvánt követve, még most is a szállásolások és genusok általa fölállított rendszeréről ábrándoznak, minek alaptalanságát más helyen és alkalommal tüzetesen kifejteni szándékom, habár egykor a nagy tudóst és még nagyobb hazafit követve magam is azon rendszernek hódoltam. Mikép a háborgós tengeren hajók szétrombolása és elsülyedése catastropliáiban a csoportosan elveszettek közt néha néhány kevésnek sikerűi a menekülés, úgy történik az a régi nemzetségek élettengeréu is. íme azon tizenhét családág közöl, melyeknek a XIII. században még nagy szaporaságát kimutattam, egynek sem vagyunk képesek eddigi fönmaradását bebizonyítani. Majd csak nem hasonló sorsban részesült a túróczi népes ág is. Ot is a feledékenység éji homálya már-már teljesen elborítani fenyegette, midőn hosszabb nyomozásom után sikerűit közölök egy vouait kiragadva az emlékezetnek megtartani. Mielőtt ezt előadnám, nézzünk be elébb a Ludányi telepbe, hadd lássuk mi történik itt a nemzetségi élet központján. Valóban rosz napok vártak azokra, kik ezen másodszori ősi földhöz ragaszkodtak. Még magának az adományozó Béla királynak országlása alatt, részint pedig nem sokára utána, a cserejószágoknak legjavából kizárva találjuk őket. Jelesen a terjedelmes és kanaáni termékenységű cserefalut Berenchet, a Nyitra folyó dús völgyében fekvőt, a Kórus nemzetség kivette kezükből ; kitől aztán oly vasmarkú hős birtokába került, kivel a Ludaniaknak mérkőzni nem lehetett ; volt pedig ez azon Bugárti Márton, a hírneves Csák Máté nádor egykori fegyveres jobb keze,1 ) kiről más úttal tüze') Fejér C. 1). T. VII. vol. 11. p. 115. Ide vonatkozó több okmányt
