Századok – 1876

SALAMON FERENCZ: B. Kemény Zsigmond emlékezete 56

10 B. KEMÉNY ZSIGMOND EMLÉKEZETE. Nemzeti irodalmunk és közéletünk a múlt deczember 22-dikén elhünyt b. Kemény Zsigmondban egyik legkiválóbb nevezetességét gyászolja. Egy nagytehetségű originalitás, a milyen ő volt, Európa bármely gazdag irodalmában ritkább tünemény, hogysem nagy veszteségnek ne számítanák letűntét. A műveik által tett szolgálatokon kívül az ily eredetiségek a legnagyobb becsű monumentumok maradnak a korból , melyben éltek, a jövendő történész előtt. Mert mentül nagyobb, mentül eredetibb a talentum, annálinkább repraesentálja a maga korát szellemben s uralkodó irányokban, — míg a kisebb talentumok csak külső formákban hordják magukon a kor bélyegét. Közéletünk egész egy külön korszaka az, melyben báró Kemény Zsigmond nevelkedett és kezdte élete pályáját. Ertem az 1835—1845-diki kevés számú éveket. Habár nincs ok nagy reménynyel nem lennünk az újabb nemzedék iránt : de igen feltűnő a különbség a mai közszellem és ama korábbi közt, mely a fiatalság színét lelkesíti. Az irodalmi és politikai palyára komolyabb tanúlmányokkal készültek, még pedig magok erején, (autodidaxissal), mint ma a doctori lires czím elnyerésére. Körülbelül a nevezett években kezdik fényes pályájokat Eötvös és Szemere, Szalay és Csengery , Dessewffy Aurél, Horváth M., Lónyay, Kazinczy Gr. és Pulszky több más jelessel együtt. A negyvenes évek irodalmának iava majdnem csupa fiatalokból, de komoly készültségü fiatalokból áll. Midőn Csengery a »Pesti Hirlap«-ot átvette a vezértől az újdonságíró közlegényig (az oly kitűnő tehetségű Pákh volt az) a szerkesztőség egyik tagja sem volt több 22 évesnél.