Századok – 1876

DRAKULICS PÁL: Konstantin Mihály török krónikája a XV. századból 416

KÜLÖNFÉLÉK. 419 nagy kárt tett pod gyászukban ; nyílt ütközetre azonban nem szállj velők. A szultán ekkor látván, hogy így nem árthat neki, hanem maga nagy károkat szenved, más módhoz nyúlt, és kegyetlenségek által akarta az oláhokat tőle elidegeníteni, s csakugyan néhány százat elfogatván, ketté vágatta, s más kegyetlenségeket is követett el ; erre az oláhok megijedtek, csakhamar az ifjabbik testvér pártjára állottak, s Drakul elhagyatva látván magát, menekülni kénytelenült s Mátyás királyhoz szökött, kj azonban őt iszonyú kegyetlenségei miatt, börtönre vettette, hol azután hosszú ideig síulődött. A szultán ekkor Radulnak átadván a tartományt Drinápolyba tért vissza. Ezen időben (14(53. évben) Tamás bosnya király neszét vette^ hogy Mahomet őt megtámadni szándékszik, s követeket küldött hozzá, kérvén a szultánt, hogy vele lf> évre békét kössön: a béke csakugyan megköttetett, de a szultán 2 nappal a követek eltávozása után, már készen álló hadával, hitszegőleg Boszniába rontott, s csakhamar Bobovácz várat elfoglalván Jajcza alá sietett, Mahomet pasát 20,000 könnyű lovassal a király elfogatására küldvén, kiről azonban nem tudták hol tartózkodik ; a király pedig e közben azon fáradozott, hogy némi haderőt gyűjtsön, s ellentállhasson a törököknek, legalább Mátyás király elérkeztéig, kit már veszedelméről tudósított volt, s kitől biztos segítséget remélt. így ért Ilincs nevű váracsba,-hol rövid ideig megpihenni akart, de elárúltatván a váracs körül szállingózó törököknek, Mahomet rögtön megszállta a váraesot ; ekkor teljes sérthetlenség ígérete mellett, másnap lecsalta a királyt, s elfogván, Jajcza alatt lévő szultán elé vitte, ki azután fejét vétette. Azután a szultán rövid idő alatt hatalmába keríté egész Bosnyaországot, s a várakat őrséggel megrakván, eltávozott. De csakhamar a szultán távozta után Mátyás király Boszniában termett (14 G 3-ban őszszel), s megszállta Jajczát és Zvecsaj váraesot, melyben mint tudjuk, ekkor szerzőnk vala a parancsnok. Midőn a bosnyákok Jajczában látták a magyar sereget, magok is fegyverhez fogtak, s elfoglalván egy erődet, a melyen török zászló lengett, kezdék vágni a törököket, erre a magyar sereg megkezdé nagy hévvel a támadást, s a váracs csakhamar a keresztények kezeibe jutott, a törökök pedig a várba vonúltak vissza, míg végre két holnap után kiostromoltattak, azután a már ostrom alatt lévő Zvecsaj alá sietett, s a várat föladásra bírta ; s miután még több várat elfoglalt volt, Juszuf harambasa, Jajcza parancsno-