Századok – 1876

IFJ. SZINNYEI JÓZSEF: A magyar történetirodalom 1711-1772. 396

TFJ. SZINNYEI JÓZSEFTŐL. 403 útjáról, hanem a kilencz-éves belháború mozgalmairól is. (1693— 1717.) Adatai pontosak, hitelesek, mert annak, a mit ír, mint tábori orvos, rendesen szem- és fültanúja volt, sőt még a szövetséges vezérek tanácskozásaiban is részt vett, tehát mindenről jól lehetett értesülve. Nyelve sűrűn van tarkázva latin szavakkal, de ez az akkori írók legnagyobb részének közös hibája. — Bán (j'y Farkas 1749 és 50-ben tett bécsi útjának naplóját írta meg, mely természetesen inkább magánjellegű. — Benyiczky Gáspár a Rákóczi-kor néhány évére terjedő naplót írt. — Terjedelmesebben tárgyalja a kurucz-mozgalmakat Szakái Ferenez kolozsvári egyházfi és curator naplója, mely 1698—1704-ig terjed, itt megszakad, de 1711—1716-ig ismét tovább foly. Legrészletesebben az 1703 és 1704. év erdélyi eseményei vannak benne leírva. Sok érdekes adatot nyújt Kolozsvár akkori beléletére, közigazgatására s vallási viszonyaira is. Előadása eleven, adatai, különösen a ehronologia. tekintetében igen pontosak. — Ráday Pál a költő 1709-iki benderi követségének naplóját írta meg: »Benderben menő utazásának diariuma« czím alatt. — Végre Cegei WV»ss György Kolozs- és Doboka-megye főispánja, kolozsvári kapitány, kuruezvilági naplóját említhetjük meg, mely részben latin, részben magyar följegyzéseket tartalmaz. Vannak életrajzaink jelesebb férfiainktól, melyek szintén becsesek, mivel íróik történetileg nevezetes és tevékeny emberek voltak. Ilyen Károlyi Sándor tábornok önéletrajza, melynek czíme : »Magam életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes folyási.« Stílusa kellemes, magyar zamatú; deák szavak nem fordúlnak benne oly sűrűn elő, mint e kor többi munkáiban. Az életrajz 1669-től 1698-ig szakadatlanúl foly; a következő rész elveszett, s a hézag az 1703-ik évig tart, mely a következővel együtt terjedelmesen van leírva. Innen a szerző 171 l-re ugrik át, s folytatja élete leírását 1723-ig szakadatlanúl. Az életrajz kiegészítésére Károlyi naplójegyzetei szolgálnak, melyek az 1740-ki deczember végéig terjednek. Hogy a Rákóczi-kor történetére Károlyi önéletrajza mily nagybecsű kútfő, bizonyítja többi közt az, hogy Szalaynak az 1703. és 1704. év történetének megírásánál egyik főforrása volt. Károlyinak egy másik, kisebb munkáját, a »Tar tar or um rumor«-t, mely az 1717-diki tatárbeütésre vonat-