Századok – 1876

IFJ. SZINNYEI JÓZSEF: A magyar történetirodalom 1711-1772. 396

i f.i. szixnyel józseftől. 401 hen szójátékokkal gúnyolja az új eledeleket, s ellentétbe állítja a régi magyar étkekkel ; e fejezetben vannak leírva a különféle tánczneme k is. A következő ezikkek a fejedelem ebédjéről és vacsorájáról, a régi erdélyi viseletről, az erdélyiek régi nyájasságáról és utazásairól, közlekedési eszközeiről, lakadalmi szokásairól szólnak, s az utóbbihoz függelékül van csatolva Székely Ádám és Bánffy Anna összekelésének leírása. Elmondja továbbá a régi erdélyiek temetkezési szokásait, a halott koporsóba tételét, elvitelét, a halottas nép magaviseletét stb. ; ismerteti a régi erdélyi hivatalokat és méltóságokat, milyenek : a fejedelem, generálisok, főispánok, főkapitányok, alkapitányok , hadnagyok stb.; a régi erdélyiek esküvési és szitkozódási módját, s végre a katholicus vallás s vele kapcsolatban az iskolák és papság állapotát. — Ebből áll a rendkívül érdekes mű tartalma. Naiv egyszerűséggel állítja szembe a közelmúltat a jelennel ; az erőteljes apákat az elpuhult fiakkal, s hol gúnyolódik, hol korhol ; majd a komolyság, majd a tréfa hangján szól. Stilusa egyszerű, mesterkéletlen ; elbeszélésben, leírásban egyaránt ügyes. Apor a Metamorphosis Transsylvaniae-hez két kiegészítő munkát is írt: »Syntagma és Syllabus« czím alatt. Az első »az élőknek és holtaknak, kik életemben hatvanhat esztendeig voltanak, összeszedése és száma, valakik eszembe jutottanak.« A második : »a születésem előtt az 1676-ik esztendő előtt való holtaknak száma és nevök, uri, fő- s nemesi rendből valóknak.« Nem oly érdekes olvasmányok ugyan, mint a Metamorphosis, de a történetíró becses adatokat találhat bennük. A történet egyes kisebb korait tárgyaló monographiákban irodalmunk nem volt igen gazdag. Közülük mint legjelesebbet s a történetíróra nézve legérdekesebbet, Pulay Jánosnak Szathmári békesség« czímű munkáját említem meg. Pulay Pálffy János gr. belső titkára volt, s ura és Károlyi megbízásából írta meg a szathmári békekötés történetét, még pedig eredetileg nem magyarúl, hanem latínúl, mert magyar szövegét, melyet mi ismerünk, csak 1718-ban írta, illetőleg fordította. Közli benne Károlyi és Rákóczi levelezését is, de nem szószerinti pontossággal, mert midőn munkáját magyarra fordítá, a levelek nem voltak kezénél, s így csak a saját latin fordítását fordította ismét vissza.