Századok – 1876
IFJ. SZINNYEI JÓZSEF: A magyar történetirodalom 1711-1772. 396
il'j. sz1nnyki józseftől. 397 korabeli határai, kapcsolt részei, folyó- és állóvizei, hegyei, erdei, éghajlati viszonyai és fölosztása vannak tárgyalva. A második rész, mely legterjedelmesebb, hazánk történetéről szól ; kezdi — Berosus mesés adataira támaszkodva — az özönvízzel, s végzi Mária Terézia korával. A harmadik részben hazánk kormányformáját , a király választását, koronázását, hatalmát, czímeit ; az ország rendeit s előjogaikat ; az ország czímerét s pénzeit ismerteti röviden. A szerző bámulatos szorgalommal hordta össze az adatokat ; néhol a kritika sem hiányzik , ámbár állításai nem mindig helyesek ; de hazafias buzgalma (melylyel pl. Jornandes meséjét a Irannok eredetéről visszautasítja) legnagyobb méltánylást érdemel. Csatárin kívül Borsai Na<jy Pál is írt egy magyar történetet : »Meglett dolgok rövid leírása a magyaroknak Scythiából kijötte óta 1736-ig« ; •— Barabás Sámuel pedig »Magyar- és Erdélyország históriáját« írta meg a mohácsi vésztől Mária Terézia uralkodásának kezdetéig, de mind a kettő kéziratban maradt, azért bővebben nem szólhatunk róluk. Erdély történetírói között a jeles memoire-íróval, nagyajtai Cherei Mihálylyal találkozunk. Cserei Felcsíkban, Rákoson szii> letett 1668. oct. 21-dikén, előkelő székely szülőktől. Gondos, szigorú nevelésben részesült ; iskoláit Fogarason kezdé, s kilencz éves korában már az udvarhelyi gymnasium növendéke volt. Atyja 1686-ban Teleki Mihály csíkszéki főkapitány udvarába adta apródnak, hol, mint maga mondja, igen rosz napjai voltak. Katonáskodott is, s a zernyesti diadal után, hol élete veszedelemben forgott, Tököli hivei közé állt. Követé őt Oláhországba, de látván, hogy fejedelemsége csak »pünkösdi királyság«, ötvened magával hazaszökött. Atyjával 1693-ban összezördült, s nagybátyjához ment, kinek oldalán először magánhivatalt viselt, később mellette kincstári titoknok lett, de állásában csak rövid ideig maradt. A Rákóczi-mozgalmak sok kárt okoztak neki; jószágait , marháit elvették, emberei megcsalták. Görgényben tizenöt hónapig volt ostromzár alatt, s míg a betegség ágyhoz szegezte, a parancsnok árulással föladta a várat. Fölgyógyulta után Brassóba ment, s hét évet töltött ott. Különféle küldetéseket végzett a labanczok részéről, s egy ízben a kuruezok fogságába is esett. 1707-ben csíki főkirálybíróvá nevezték ki, s e hivatalát