Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

382 MAGYARORSZÁG ETHNOGTAPHIÁ JA. annak, a só-kereskedés is folyt a rómaiak idejében. Az utánok következő gótok, bunok, gepidák, avarok bizonyosan használák a sós tavakat és a földszínre kiemelkedő só darabokat : de a só bányászatot, mint más bányászatot nem mívelék, a kereskedés pedig, ba idegeneknek meg is engedték, de magok azt nem űzék. Az erdélyi sókincset tehát a kilenczedik század folytában senki sem ismeré : mert ha ismerték volna, a Svatopluk morváji rövidebb úton, az Aranyos, Maros, Tisza, Sajó folyókon, vehetik azt Erdélyből, mint sem a tengeri sót Bolgárországból. Az északi Kárpátok sókincse sem vala még ismeretes, csak 1136-ban és 1145-ben tűnik elő Krakó közelében a »magnuin sal« vagy Yielicska ; ') — a sóvári sónak szinte későbbi fölfedezését már a magyar név (Sóvár) bizonyítja. Nem csuda tehát, hogy a morvaiak a kárpáti sót nem ismervén másunnan szereztek sót. Hehnnek tanúságos könyvecskéjéből, »a sórul« mindenki megtudja, hogy a régi görögök és rómaiak csak tengeri sóval éltek, s hogy a keltek mívelék először Európában a só aknászatot, kiket azután a hódító rómaiak is meghagytak abban, mint p. o. Halstadtban. A kelt só-nyerést mind azon városok tanúsítják, a melyek nevében hal van, mint Halst adt, Hallein, Halle stb. jóllehet az illető folyók nevei azután német nevet kaptak, mint a Salza, hajdan Ivarus, mely Salzburg mellett, a Saale, mely Halle mellett foly. A frank-német uralkodás idejében a bajor só nagy jelentőségű vala, s lehet, hogy a salzburgi egyház befolyását a só-kereskedés nem kevéssé előmozdította. A morvaiak is rendesen bajor sót vevének : most háborúban lévén velők Arnulf, ez talán eltiltotta a bajor só-vételtől, s hogy még jobban szorítsa óket, a tengeri só-vételt is el akará tőlök fogni Bolgárországban. Nagy érdekű tény, mert azt bizonyítja, hogy az erdélyi só, melyet a rómaiak bányászatilag is míveltették volt, a frank-német uralkodás korában ismeretlen vala a külföldiek előtt, mint az északi kárpátok só-kincse. Csak az árpádi királyok idejében nyílnak megint a só aknák. Tudtomra az erdélyi sónak legelső említése a sz. Gellért legendájában fordúl elő, a hol sz. István hadakozását 1007-ben ') Das Salz, von Victor Hehn, Berlin, 18 74. a 32. lapon.