Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

HUNFALVY I'ÁLTÓL. 367 sem a dákról, sem a rómairól nem tudnak vala semmit ; a mai oláh lakosság pedig a szlávoktól vette a Gredistyét. — Ezen kitérés után, melyet a tiszai képzelt bolgárság miatt tettünk, ott kezdjük megint az előadást, a hol elhagytuk. Láttuk, hogy nemcsak a horvátok, hanem a Timok (Szerbia és Bulgaria közti határ) folyó mellékiek, a bodriczek és kucsánok is a bolgároktól elszakadván, a frankokhoz csatlakozának 818-ban. ') Az ott említett Borna is a bolgároktól költözött volt kucsánjaival együtt a horvátok közé a frankok közelébe. 2) A bolgárok fejedelme, Mortagon vagy Omortag, vissza akará szerezni az elpártoltakat : ezek tehát 822-ben és 824-ben Jámbor Lajos császárhoz folyamodának segítségért. Követek is járának a császár és a bolgárok közt 824. meg 826-ban, de nem sikerülvén az egyezség, 827-ben általcsapnak a Dráván Pannóniába a bolgárok, s elűzik a frank tiszteket. Ezért Balderiket, Kodolak utódját, kitéteti ugyan hivatalából a császár 828-ban, de a bolgárok nem tágítanak néhány évig. Mégis Ratimir vagy Ratimar, Liudevit utódja, függetlenné lesz a bolgároktól 836 táján, s mind a szlávok, mind a bolgárok jó viszonyban vannak Német Lajossal (Jámbor Lajos fiával) 842- és 852-ben. Mortagonnak második utódja Bogoris vagy Boris keresztyénné válván 859-ben — ezentúl Mihály a neve — új viszony fejlődik a bolgárok és frank-németek között. A z eddigi történetek a Száva-Dráva mentében, tehát Pannoniában, nem pedig Daciában, estek meg. III. A hódító rómaiak a magok állami és társadalmi rendjét vitték meg a hódolt népeknek, a melyek azután többé-kevésbé el is rómaiasodának. A bódító franknak nem vala civilisátiója ; utánozá a rómait, a mennyire képes volt, de terjeszté a keresztyén hitet, Hódítása tehát hítterjesztéssel együtt jára mind a szlávok, mind az avarok ellen. Ezek régi határosai a bajorok — bagoaro-k, bavuarok — valának mint tudjuk ; a bajorokhoz pedig a keresztyénség a frank hódítás előtt érkezett volt. Theoto fejedelem idejében, 696 tájon. SzentHruodbert (Rupert), vorma') Schafarik, II. 17 5. *) U. o. II. 2. 11.