Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 235

TÁRCZA. zetet a teremtő erő közvetlenségével mint Széchenyi és Kossuth, de ezeknél a parlamenti taktika mesterségében, a napirenden lévő kérdések természetes megoldásában ügyesebb volt, s azért népszerűsége is állandóbb maradott. Nagy államférfivá csak később a haza balsorsa tette, akkor érezte magas hivatását s ezentúl hosszú éveken keresztül egy nagy eszmének szentelte szellemi erejét, hogy azon közjogi kérdést megoldja, mely soha tisztába hozva nem lévén, három század óta a nemzetet fejedelmével folytonos ellentétbe s gyakori összeütközésbe hozta. Őseink szemet hunytak ugyanazon viszonyok előtt,melyek abból eredtek, hogy királyunk homlokát Szent-István koronáján kívül más koronák is veszik körül ; de Széchenyi ismerte e nehézséget s nem egyszer említé a szerencsétlen házasságot, melyben a szomszéd tartományokkal tényleg élünk, habár positiv javaslatot a kiegyezésre tenni nem tudott, végre Deákra nehezedett a megoldás kényszerűsége, s éles ítélő tehetségével, fáradhatatlan türelmével és szerencsés tapintatával csakugyan kigombolyította azon gordiusi csomót, melyet sem Rákóczi és Kossuth, sem Heister és Haynau kardja keresztül vágni nem volt képes. E nagy föladatában pedig nem talált sehol előzményekre, melyek nyomán indúlhatna, a külföld nem nyújtott semmi példát, mely fölvilágosítaná, a theoria semmi vezérfonalat, mely útját jelezze. Hogy czélt érhessen, keresztül kellett vinnie azon elv elismerését, hogy a monarchiának valósággal két fele van, és szorosan meg kelle határozni, mik azon ügyek, melyek az alaptörvények szigorú magyarázatánál fogva valósággal közösök a monarchia két fele közt, továbbá nehogy bármely félnek önállósága veszélyeztessék, ezen ügyek tárgyalására oly új formát kellett megteremteni, minőt eddig semmi fönnálló alkotmány nem ismer, végre körül kellett vonatozni azon ügyeket is, melyeknek közössége nem következik ugyan A pragmatica sanctióból, de melyekre nézve szükséges a szövetség vagy szerződés a kölcsönös érdekek kiegyenlítése tekintetéből. Főleg pedig ki kellett békíteni a nemzetet és koronát, s ezután kiegyezni oly szomszédokkal, kik a kiegyezést épenséggel nem tartották szükségesnek. Ez volt a föladat, melyet Deák csak úgy oldhatott meg, hogy mérsékelt követeléseket szívós kitartással sürgetett s mindig kész volt méltányos eompromissuinra. Ily politica nem fényes ugyan, de sikerre vezet, ilyennel állapították meg a régi angol államférfiak hazájuk szabad institutióit, csak ilyennel tarthatjuk ini is fenn államiságunkat és szabadságunkat, mert az alkotmány nálunk is mint mindenütt, csak folytonos compromissumok eredménye.« Szavait a jelen volt nagy számú és díszes hallgatóság hangos éljenekkel fogadta. Az ünnepélyes ülés végét érvén a választmány áttért a folyó ügyek tárgyalására.