Századok – 1876

SZABÓ KÁROLY: Egy adat Dózsa György életére 18

SZABÓ KÁROLYTÓL. 19 elsőben Kővári László s utána Nagy Iván nevezi helyesen Makfalvi Dózsa-családnak. A mi Dózsa György előéletét illeti, erre nézve a XVI. századi egykorú vagy közeikorú íróknál még kevesebb fölvilágosítást találunk. Bartholinus, Tubero, Szerémi György és Istvánű följegyzéseiből csak annyit tudunk, hogy ő az 1514-dik év elején a belgrádi várőrségnél mint egy lovas csapat parancsnoka szolgált, s a szendrői török lovasok Ali nevű vezérét párbajban elejtette (Szerémi szerint 1514. húshagyó keddén, január 28-dikán). Ezen vitézi tettért aztán Budán II. Ulászl > királytól pénzjutalmat , aranylánczot, drága öltözetet és fegyverzetet, egy levágott véres kart ábrázoló nemesi czímert s Belgrád és Temesvár közt fekvő 40 telekből álló falut nyert, nem sokára pedig ezután Bakacs Tamás esztergomi érsek és bíbornok által a törökök ellen indítandó keresztes háború vezérévé neveztetett (Szerémi szerint ápr. 24-kén). Mind ebből csak annyit tanulunk, hogy a székely Dózsa György 1514-ben lovas hadnagy s derék katona volt, a mit róla Istvánfi is elismer. Jellemének mélyébe azonban csak Bartholinus hagy kissé bepillantanunk. Ennek előadása szerint ő a törököket párbajban négyszer győzte le, s ezért nagy tisztességben is volt a királynál ; minthogy azonban a kivívott becsületért és nyert győzedelmekért a kincstartótúl, kinek a király parancsot adott, semmi jutalmat sem kapott, méltatlankodva boszût forrala, s nem sokára azután egy királyi adószedőt megölt, 3000 aranyat tőle elrabolt s azzal fenyegetőzött, hogy a törökhöz átpártol ; mit a király megtudván , attól tartva, hogy Belgrád a törökök kezére kerül, őt 200 aranynyal s két aranyos-ezüstös szerszámú paripával ajándékozta meg. >) Mind össze is ily kevés lévén az, a mit Dózsa György előéletéről s jelleméről hiteles írókból eddig tudhattunk, érdekesnek tartom megismertetni Héderfáji Barlabási Lénárt erdélyi alvajda és székelyek alispánja 1507. julius 19-dikén, tehát a pórlázadás előtt mintegy hét évvel kelt levelét, melynek eredetijét a közelebbi *) Bartholinus, Odeporivon, id est Itinerarium Rev. Cardinalis Gurcensis. Viennae. 1515. 4-r. D*2. lev, 2*