Századok – 1876

PAULER GYULA: Ipolyi A. „Oláh M. levelezésé”-nek ism. 213

218 KÖN YVI8MERTETÍCS. Halálát Oláh — 1536-ban — megsiratta egy elegiában és több sírversben, igazi humanista módra, szóp latin versekben, baráti érzéssel, de keresetten és költészet nélkül. Oláh is mint Erasmus, nem szerette a reformatio!. Idegenkedett tőle s egész borderejét — úgy látszik, legalább akkor még —nem approfondálta.l 530-ban jelen volt az ágostai birodalmi gyűlésen, de az esemény, mely azt világhírűvé tette, az ágostai hitvallás benyújtását, nem említi. Későbbi leveleiben a »Zwingliana« és »Oecolompadiana« pestisről beszél,de azért nem tetszett neki a tűz és vas, melylyel az új hit követőit Németalföldön és Francziaországban — »in Gallia Celtica!« — üldözni kezdek. Hydrát emleget, melynek minden levágott fej helyett új nő : de hozzáteszi, bogy azt inkább tanítással lehetne kiirtani. (548 1.). E szelídség mellett a vallás dolgában még egy vonással találkozunk leveleiben, mely őt oly szeretetreméltóvá teszi, és ez : hogy hazájáról sohasem felejtkezik meg, hogy magyarnak lenni soha meg nem szűnik. »Azt hiszed — írja Ursinus Veliusnak 1532-ben Brüsselből — hogy annyira philosophus tudok lenni, hogy hazámnak, mely szült és nevelt, szerencsétlenségén, testvéreim, rokonaim, barátaim veszélyén meg nem indúlok?« Ferdinánd királyhoz nincs levele, melyben ne sürgetné, ne búzdítaná, igyekezzék segíteni Magyarország szerencsétlen sorsán, s irodalmi munkásságának legnagyobb részét is a hazának múltjának és jelenének megismertetésére fordítá. E mozaik darabok azonban még nem ismertetik meg velünk Oláhot egészen, habár életéhez, jelleméhez becses adalékot nyújtanak, s azért is örömmel üdvözöljük Ipolyi ígéretét, hogy Oláh Miklós korát ós életét egy külön monographiában fogja megírni, mely föladat minden tekintetben méltó ez Oláhval sok tekintetben rokonlelkű főpap finom, szellemes tollához. PAULER GYULA.