Századok – 1876

BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - I. 191

BEÖTHY ZSOLTTÓL. 205 így jól látja ez világnak minden álnokságát, Majd levágja az fejszével az gonosz termő fát, Ugyanez a szellem lengi át, bár enyhébb változatban, a tudós Farkas András nagy költeményét A zsidó és magyar nemzetről. Mind a két nép istennek népe volt, melyet tejjel-mézzel folyó országba vezetett az Ur, megjelentette nekik akaratját s küldött vala jó és bölcs fejedelmeket; de háládatlanságukban egyenlő keményen és méltán sújtott. Miképen ránehezedett amarra a babyloni királyoknak és a római császároknak vas karja az inség ezer nemével, azon módon nyög ezidőtájt a sokképen megsanyargatott magyar nemzet is. Mindezek szállának istentől mireánk, Bűnönk szerent és gonoszságonk miatt, Egy felöl verete pogány törökökkel, Más felől ném ttel és ali sok pártolókkal : Ezzel megmutatá az hatalmas isten, Hogy ő az bűnöknek erös boszuállója. Nabukodonozor álmának késő fejtői mind vészt jövendölnek belőle a bűnökbe siilyedt nemzetnek fejére, melyet nem könyöröghetnek le erről a .Teremiádok-nak töredelmes, szívszaggató hangjai sem. A világ elmúlása közel van, hangoztatja a komor énekszerzőknek egész serege Batizi András után : Mikoron az ágak szépen kibimbóznak, Jelentik, hogy az nyár immár közel vagyon : Akképpen az jegyek nyilván azt jelentik, Hogy itilet napja immár elközelget. És sokféle alakban ugyanez a sötét, rettegtető gondolat mindenfelé félszázadon keresztül. A XVI. század utolsó tizedében még egészen világos szavakkal jelenik meg Vajdakamarási Lőrincznél. Mindenütt megüti fülünket egy-egy hang belőle, a hol csak a költő a maga érzéseinek szót enged. A Protestantismus ridegebb isteni félelme át meg áthatja egész költészetünket. Lassankint túlnyomúl e borús hangulat egy osztálynak, a protestáns papságnak, túl az egész felekezetnek határain: általános költői hangulattá lesz. Balassa Bálint vallásos énekeit ép úgy átlengi e misticismus, mint Kálvin akármelyik apostolának igéit. Megzavarni a derű, jókedv, szerelmi csapongás dalaival : még a könnyű vérű költő is röstellené s szelíd búbánatának, vi-