Századok – 1876

BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - I. 191

198 AZ ELSŐ MAGYAR POLITICAI SZINMÜ. BEÖTHY ZSOLTTÓL. sítani az elbukástól magát és azt, a mi őrizetére bizatott : a hadi eseményeknek s az európai politicának hatalmas és gyorsan forgó szele így hajtotta őket egyik táborból a másikba, Ferdinándtól Jánoshoz és viszont, A fejedelmek bizalmatlanokká lesznek híveik iránt s bizonyos, hogy legalább annyiszor volt már szülője a bizalmatlanság a megbizhatatlanságnak, mint ez amannak. A bizalmatlanság az erkölcstelen eszközök divatát honosítja meg : az árulást mindegyik félen fényes kitüntetések és jutalom várják s ugyanezeknek föladata megakadályozni azt. A gyakori ide s oda csapkodás, színváltoztatás senki előtt nem föltűnő többé: az opportunitás politikája menti s úgyszólván mindenki megszokta. Innen már csak egy lépés van odáig, hogy a pártoskodás önző czélokra aknáztassék ki, s a zászlócserélések indokai közt a tiszták és mocskosak ne legyenek elkülöníthetők. A példát az ország első főpapjai és főurai adják. A kinek magán-élete tisztaságáról, környezete erkölcseinek feddhetetlenségéről közmondás keletkezett:1) Yárdai Pál, a politicai habozásnak és rosz példát adó gyávaságnak valóságos mintája volt. Mintha heves és kora színvallásával csak azt akarta volna elérni, hogy János esztergomi érsekké emelje, még 1527-ben Ferdinándhoz áll; de már két esztendő múlva visszakönyörgi magát a szultán kezének csókolásával és töredelmes bűnbánattal az elhagyott félhez. »Hidd el, — kiáltja Zápolyának — hogy a Boldogságos Szűz sem siratta keservesebben keresztfán függő fiát, mint én tégedet számkivetésedben és nyomorúságodban.« A nagy hűség eltartott — egy egész esztendeig. így a többiek is : a leghatalmasabbak, legelőkelőbbek. Perényi Péter már úgy érkezik Tokajba, hogy törvényesség pecsétjét nyomhassa foglalására, melylyel a Mohácsnál elesett Palóczi Antal várát és városát : Sáros-Patakot hatalmába kerítette. Meg is kapta, s azonfelül az erdélyi vajdaságot. Azonban már egykét hónap múlva ő teszi lehetővé, hogy szent István koronája Ferdinánd fejét érinthesse. Szolimán közeledte ismét visszaszorította Várdaival együtt Zápolyához, ki a »jámborságnak és kegyelmességnek örökös dicsőségére« megbocsátott nekik. Alig !) A kicsapongó ifjakra szokták mondani akkoriban, hogy : nem a Yárdai udvarából került. Budai: Polgári Lexicon III. k. 691 1.